Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Melchinger; Totális szinház.

ffelsenstein: Igen, de persze párbeszéd is létezik! Egészen

komoly szerepe van.

Melchinger: De hiszen azt is jól ismeri a néző.

Felsenstein; Hogyne! Utólag megvitatják az uj átdolgozást, amelyen a darab ezúttal átesett; mindig újra meg újra aktualizálják és közelebb hozzák a változott kor felfogásához. De ennek mindig egyetértésben kell történnie a közönséggel, amely sohasem menne bele gyökeres változtatásokba. A szereplőknek sincs könnyű dolguk. A szerepek egyes családokon belül öröklődnek. És nagy eseménynek számit, amikor a fiú először játssza az apa szerepét, akit az emberek ebben a szerepben láttak és ismét látni akarnak!

Melchinger; Makacsnak kell lennem és visszatérnem a párbeszédre. Ezen éppen azt értem, ami a kinai szinházban nincs meg, s ezt az elemet szokratészinek nevezném. Dialektikusnak.

Felsenstein; ó, most már értem. Én egészen másra gondoltam; tudniillik a szereplők és a közönség közti párbeszédre. Az ugyanis már nem is lehet közvetlenebb, mint amilyen a kinai szinházban. Hiszen éppen azért olyan bensőséges a kapcsolat, mert a közönség pontosan ismer mindent és tudja, hogy ez vagy az a maszk, ez vagy az a taglejtés egyedül és kizárólagosan mit jelenthet. De ön arra a dialógusra gondolt, amely magán a színpadon megy végbe, és ez épp az én malmomra hajtja a vizet. Akár rendező vagyok, akár néző, idegesit, ha észreveszem, hogy a színész memorizálja a szöveget. Zavar engem, ha akár az ötvenedik vagy századik előadáson is, nem...

Melchinger; ...tesz még mindig úgy, mintha első Ízben játszana.

Felsenstein; Nem elég, ha csak "úgy tesz". Értenie kell hozzá, hogy a már megtanultak motorját kikapcsolja. Mint-18 -