Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
Melchinger: Tehát nem is kerül rá sor, hogy a szinpad és a közönség közti feszültséget a kulináris eljárás megszakítsa, mert az már eleve nem is jön létre. Felsenstein: Ha a panoptikumban üvegen át nézek egy képet, vagy ha lejátszom magamnak egy hanglemezt, úgy ezek bizonyára élvezetes és kielégítő szórakozások, de hiányzik belőlük egy mozzanat, amely a színház számára döntő: a szinpad és a közönség kölcsönhatása. Ez pedig az érthetőségen alapul. Ezt már egész fiatal színész koromban éreztem és tapasztaltam; ezen a ponton sohasem változtam. Melchinger: ön szükségesnek tartja a szinpad és közönség közti feszültséget. Felsenstein: A feszültség egymagában nem elég. Az operaházakban, ahol cukorkát szopogatnak és papír zörög, mialatt odafenn az énekes sztár jól megfizetett hangja szolgáltatja a zenei csemegét, szintén keletkeznek izgalmak és feszültségek, de mindennemű közlés nélkül. Az emberek az el-2 ragadtatás állapotában vannak, mint hogyha Carraciola száguldana végig az Avuson. Melchinger: Mit kellene közölni? Felsenstein: A mü tartalmát. A karmester vagy a rendező túlnyomó fölénye nem is volna lehetséges, ha a színpadon valóban Wallenstein vagy Rigoletto állna és nem holmi dróton rángatott bábuk. Gyűlölöm, amikor a színházban észrevehetők a drót rángató!. A drámának a szinpadon kell lezajlania, és a mü tartalmát kizárólag az erre kiválasztottak közlik: a színészek. Még pontosabban: a közlés munkáját az előadás végzi. Melchinger: Ezzel megvilágítjuk a feszültség fogalmát, amelyet én hoztam szóba; a kulináris opera is ismeri a feszültséget a zenei csemege tálalásában, de nem veszi észre vagy elhanyagolja a színészek közti'feszültséget, pedig az ön elképzelése szerint a szinpad és a közönség közti fe- 16 -