Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

lehetséges ábrázolni ezt a neurózist, természetesen nem mint valami végzetszerü jelenséget, hanem feltárva okait?

Véleményem szerint veszélyt rejteget az olyan politikai »z inház, amely megtagadja az egyéni vonásokat és egy másik utón jut el éppen abhoz a szimbolizmushoz,amely ellen harcolni akar. /Ezt a veszélyt Brecht életműve egyébként mindig elkerüli; néha csak hajszál híján, de lényegében mégis mindig./ Gondolok itt nevezetesen Piscator egész repertoárjára, amely, mint azt maga Piscator is elismeri, belevész az általánosságok és az absztrakciók világába.

Két munkás dolgozik egyazon futószalag mellett,helyzetük azonos; de bár elidegenedésük egyforma, magatartásuk mégis különböző lesz, külső megjelenésüktől - egyikük jóképű, a másik csúnya, egyikük magas, a másik alacsony -, családi, szerelmi életüktől függően... Egyetértek vele, hogy egy harci időszakban egy harci színháznak nem kell ilyen finomságokkal bíbelődnie. De olyan időben és olyan országban, ahol a szituációk nem végletesek,meg kell lennie a lehetőségnek, hogy egyértelműen bemutassuk az osztályharcot, de ugyanakkor megőrizzük az emberek komplex voltát.

X

A Jó embert keresünk cimü Brecht-drámát három rendezésben is láttam; mindegyiknek komoly erényei voltak.Mégis, egyik előadás sem elégített ki maradéktalanul. Azt hiszem, mára világosan látom ennek az elégedetlenségnek az okát. Az ok a mü "fattyu"-jellegében rejlik. Vajon a központi magvát alkotó zseniális ötlet - Sen Te átváltozása Sui Tává, bizonyságképpen, hogy nem lehet "jónak" maradni egy olyan társadalomban, amelynek politikai és gazdasági feltételei alapvetően rosszak - megfelelő-e egy ilyen terjedelmes, ilyen sokrétű és összetett bonyodalmakat tartalmazó darabhoz?- 95 -