Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

8. Néhány tényről

a hóhérnál, mind az áldozatnál. De itt jelentkezik az a veszély, amelyre már utaltam; tudniillik az, hogy azonosítjuk az üldözöttet és az üldözőt. Meg kell mutatni, hogy a rendőr maga kereste magának a bajt - elegendő lett volna,ha gondolkodik - és hogy a Franciaországba való áthelyezés nem elég büntetés számára. Az egyetlen lehetséges párhuzam abban rejlik, hogy hóhér és áldozat egyaránt egy meghatározott helyzet áldozatai; ezt a helyzetet egyikük jól ismeri, hiszen következményeit fizikailag i£ érezte, a másik viszont, aki fizikailag ép maradt, nem tudta vagy nem akarta felismerni. Ezt a helyzetet pedig egész egyszerűen úgy hivják: "az imperializmus, a kapitalizmus legfelső foka".

X

"Amikor békát nyúzunk, valamennyien körülüljük a kosarat, a feleségem lehúzza a bőrt, az unokafivérem ollóval levágja a fejeket, az unokanővérem a lábakat,én a beleket és az epét tépem ki és összetöröm a combokat. És hogy teljék az idő, beszélgetünk. így kezdjük: az unokabátyám, aki a fejeket vágja, harminc évi börtönt kap,mert ő a gyilkos. A feleségem csak húsz évet, mert az ő munkája már az állat halála után kezdődik.Unokanővéremet szintén húsz évre Ítélik, mert ő tépi ki a lábakat. Én pedig életfogytiglani fegyházat kapok, mert az egésznek én vagyok a szervezője.És aztán birósági tárgyalást rendezünk, amelyen mi vagyunk a bírák is, a vádlottak is.

Vágd csak le a béka fejét, rakd az asztalra, és majd meglátod! A szeme, mintha élne: olyan ez, mint amikor egy képet nézel és úgy érzed, a kép szeme állandóan rád szegeződik. Amikor valamennyi fejet levágtad, valóságos vérfürdőnek tetszik az egész. Istenem, ha ezeket a fejeket egy sorba raknák...

Első alkalmakkor a dolog szörnyen hatott rám, de később... Tavaly százötven kilóval végeztem. És mostanában, ha egy béka nyuzás előtt kisiklik a kezemből, én pedig- 90