Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
8. Néhány tényről
zönséghez, és végső soron senki másnak nem előnyös, mint a polgárság azon érdektelen töredékének, amely a Figarót olvassa és örömmel figyel minden szinpadi cselekményt, ha nem Algériában játszódik és - hogy ne menjünk ilyen meszszire - nem is Franciaországban. Egyszóval a kellemes kis cselekményeket kedveli - még akkor is, sőt, azt mondanám, főleg akkor, ha tragikusak -, amelyek előnyösek számára, mert mindig a sorsot vádolják és mindig elsikkasztják a túlságosan kényelmetlen konkrét problémákat. Mindezt már elmondottam egy Nyugat-Berlinben tartott konferencián. Szükséges-e hozzátenném, hogy a hallgatóság majdnem egy szálig úgy tett, mintha nem értett volna meg?! És korántsem azért, mert főképp Algériáról beszéltem; ha Schleswig-Holsteinről beszélek, még kevésbé értett volna. X Semmi kifogásom a szinpadra vitt álmok ellen. Csak azt óhajtom, hogy ezeket az álmokat ne hamisítsák meg elemi metafizikai célok kedvéért,amilyen a világ irrealitása,minden dolgok egyenértékűsége stb. Csak azt óhajtom, hogy ábrázolásuk tiszteletben tartsa az álom igazi tulajdonságait, hogy az álom tényleges mechanizmusai láthatóak legyenek és értékük szerint minősüljenek. Miért tettem kivételt minden korábbi, hamisan "álomszerű" drámám közül éppen az egy Taranne professzorral? Azért, mert ebben a darabban nem törekedtem arra, hogy metafizikai magyarázatokkal tovább álcázzak egy tartalmat, amelyet az álom már úgyis elálcázott. Az üres hajótérkép, amelyet Taranne professzor a végén a falra akaszt, nem kivánja a világ ürességét jelképezni; egész egyszerűen egy üres térképet jelent. Nem érdekes, hogy ez az üresség számomra, egy adott pillanatban, saját félelmemet fejezte ki. X Antonin Artaud, a Szinház és visszájában, a puszta nyelv dimenziójára zsugorított színházat támadva, többek- 81 -T I
