Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

7. Az én "metamorfózisom" - Közvetett válasz a 71 tavasza kritikusainak

éljen a Szocialista Köztársaság!

De miért épp a Párizsi Kommün? Hisz végtére tán mégsem csak abból az egyetlen okból Írtam meg a 71 tavaszát, mert a szinrevitele sokba kerül? Természetesen választásomnak volt politikai színezete is.Az első munkáskormány, az a bátorság, okosság, majd hősiesség, amely Párizst, három hónapon át, a világ fővárosává tette - vajon nem rejlik-e mindebben a létező drámai témák egyik legnagyobbika? És személy szerint is annyi minden ragad meg ebből a Kommünből, hogy fel sem győzném sorolni. Elsősorban talán az a tökéletes testvériség, amely egyesített "zubbonyt" és "redingotot"; az a vállvetve vívott küzdelem, amelyben mintegy magától értetődően fogott össze Courbet, a festő és Camelinat, a pénzverdéi munkás, Vallès, az író és Variin, a könyvkötő. És itt van a nyelv is, egy bizonyos francia stilus - nem francia, párizsi, mondotta volna Rimbaud -, amely gyors, lüktető és pontos, akár maguk az események.

Nem állom meg, hogy ne idézzek néhány sort egy egészen fiatal újságírótól, Gustave Maroteau-tól, aki 26 évesen - milyen fiatalok voltak valamennyien! - halt meg deportálásban.Ő irta 1871. március 26-án a Le Paubourgba:

"A Kommün a Városházán táborozik. Vigyázzunk rá, tarisznyával a hátunkon, trombitával a szánkban, töltött puskával. A tegnapi határozatok szépek voltak; most azonnal újakra van szükség.Az egyház és az állam különválasztása. Ingyenes és kötelező oktatás. Küldjétek gyorsan iskolába valamennyi szegény ördögöt, akinek rongyait a szél korbácsolja: ezt a folyami matróznak fésült kis lurkót, ezt a kislányt, aki cserebogárként van bebugyolálva kötényébe.

Tűzzetek ki dijat a gazemberek fejére. Éljen a Szocialista Köztársaság!"- 78 -