Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

3. Ha a kritikusok a darabba lépnek… Beszélgetés a Paolo Paoliról

a kort és azt a miliőt, amelyet Adamov ábrázolni akart - tudniillik az árcserét. Aztán itt a két szélső pólus} ezek, szerintem, gyengébben sikerültek. A Marpeaux-féle, vagyis a munkás,és az Hulot-Vssseur-féle, vagyis a tőkés. Ezek az alakok azok, akiket tulajdonképpen történelmieknek tekinthetünk; ezek a klasszikus dramaturgiai értelemben vett "bősök". És ezek nincsenek eléggé kidolgozva. Ennek az az oka, bogy a Paolo Paoliban ellentmondás van a drámai és az epikus szinház között. Az árucserét képviselő szereplők középponti magva a drámai szinház egy sejtje. Ezek az alakok egy szituációt élnek át, teljesebben, mint a bulvárdarabok alakjai, abban az értelemben, hogy kimerítik valamennyi közöttük fennálló viszonyulási lehetőséget. Teljes értékű játszmát vivnak egymással. Ugyanakkor viszont a munkás és Hulot-Vasseur, mint drámai alakok olyan történelmi erőkhöz kötődnek,amelyek bizonyos fokig túllépnek a drámán /ezt fejezi ki Adamov a vetítésekkel/ és valódi fejlődésen mennek át. Egyfelelől tehát van egy drámai, úgyszólván "bulvár-jellegü", de a végső robbanásig feszitett dráma; a másik oldalon ott van egy epikus dráma vázlata. Végeredményben ez az ellentmondás teszi a darabot ugyanakkor rendkivül érdekessé,mert a darab tárgya éppen ez az ellentmondás. Ebben az értelemben a Paolo Paoli szerintem még átmeneti darab,de mint ilyen, döntő jelentőségű.

J. LECLERC: A darab tehát eszerint nyíltan a kispolgárság történetét viszi szinre, sokkal inkább, mint a tőke /Hulot-Vasseur/ és a munka /Marpeaux/ viszonyát.

B. DORT: Igen, a Paolo Paoli mindenekelőtt a kispolgárságról szól, erről a rendkivül zárt, a történelem által bekerített miliőről, amely kénytelen választani, állást foglalni abban a történelemben, amely falain kivül dől el. Épp itt rejlik a mai dráma egyik fő problémája, tudniillik hogy a színháznak a történelem elidegenedését- 44