Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

magukban a tényekben rejlik, és amelyet nem pótolhat a legerőteljesebb fantázia sem. Ennek fenntartásával mégis meg kell állapitanunk, hogy az időszerű "történelmi" dráma, a politikai dráma minden más drámánál kevésbé jár azzal a kockázattal, hogy papirizüvé válik; bizonyos tények ugyan kisiklanak kezünkből, de az atmoszféra ismerősebb; a drámának, bizonyos értelemben,több esélye van rá, hogy közvetlen meggyőző erőt fejtsen ki.

Napjainkban nem olyan gyakran találkozhatunk olyan darabbal, amely a néző "demisztifikálását" tűzi ki célul, így hát feltétlenül meg kell itt emlitenem Jean-Paul Sartre Nyekraszovját. Bemard Dort és Roland Barthes ezeken a hasábokon véleményem szerint igen helytállóan elemezte ezt a müvet,feltárva legfőbb erényeit és hibáit is. Nyilvánvaló, hogy a Nyekraszov témája termékeny, ellenállhatatlan komikai erővel rendelkező és mindenképpen csak üdvös hatású téma. De nyilvánvaló szerintem az is, hogy a cselekménynek a francia antikommunisták zárt táborában kellett volna lejátszódnia. Az "igazi" orosz megjelenése nem annyira azért zavar, mert ez a szereplő a trockisták karikatúrájának tetszhet, hanem azért, mert történetének semmi köze ahhoz a komédiához, amelyet a bohózat szerzői maguknak vagy inkább a naiv közönségnek eljátszanak»Egyebekben sajnáltam, hogy a szituáció igazi komikuma fokonként eltűnik, mihelyt maga a csaló - aki egyre inkább megközelíti az idealista hős fogalmát - monologizálni kezd.

Ez a kamarajellegű antikommunizmus számos lehetőséget kinál a kritikai szellemű drámának; de ezzel a tulajdonságával nem áll egyedül. Nekem is módomban állt volna, hogy a Plnpongban, az elektromos billiárdasztalok konzorciumán keresztül, valóban leleplezzem a társadalmat,amely ezt a konzorciumot létrehozta; vagy inkább ez nem állt módomban, mert csak a Pingpong Írása közben sejlett fel előttem egy olyan dráma lehetősége, amely feltárná ezt- 55 -i

i