Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
2. Színház, pénz és politika
san véve semmi közük nem volt. Gondoljunk csak a zsidóellenes propagandára,amely "a zsidót" már akkor is hol mint a népnyuzó nagybankárt festette le, hol mint a nép nyomorát kihasználó forradalmárt. Ha leleplezzük a zsidókérdés talaján fakadó csalásokat, meglehetős világossággal tárhatjuk fel a reakciós u.iságirás durva mechanizmusát. Miután Drumont Libre Parole-ja * után átlapoztam a Le Siècle cimü liberális lap 1905-os évfolyamát, szinte meglepetés nélkül értesültem róla, hogy mig Drumont szerint az orosz forradalmat "a zsidó" erjeszti,ugyanakkor a balközéphez tartozó franciák, megállapítva, hogy a forradalmi mozgalom következtében pogromok zajlottak le, végül kikötnek annál az inszinuációnál, miszerint az orosz forradalom önmagában is könnyen lehet antiszemita és igy veszélybe sodorhatja a lelkiismereti szabadság nagy 1789-es vívmányát! Leleplezni,hogyan sikkasztják el a forradalmat azok, akik egy uj forradalmat mindenáron el akarnak kerülni - ez a színházban nemcsak lehetséges, de viszonylag könynyü is; a helyzet komikuma mindenesetre öntudatlanul is érvényesülni fog. Megkapó látvány volna például két egymást követő kép: az egyikben látnánk a szőlőaivelők lázadását 1907-ben, amelynek során a 17-es sorgyalogezred katonái megtagadták, hogy a tömegre lőjenek, a másikban Clémenceau-t, a szilaj republikánust, amint a szabadság nevében háborodik fel: "Meggondolták-e, mire vezetnek ezek az őrült csinyek, mérlegelték-e személyes felelősségüket? A vérontás már megindult és folytatódni fog. Azt hiszik, ölhetett kézzel tűröm, amint három megyét lángba borítanak, csendőröket, tiszteket és katonákat sebesitenek és ölnek meg, elfoglalják a montpellier-i székesegyházat? Én nem vagyok De Cabrière őeminenciája, én forradalmár vagyok; és azokat, akik feldühitenek, a katonákat ^ 30 -
