Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

2. Színház, pénz és politika

I

az 1789-es forradalom; hozzátéve, hogy például egy Law^* mozgalmas pályája, akit az udvar hölgyei a nyilt utcán rohantak meg, mert Missisippi-részvényeket akartak vásárolni tőle, minden bizonnyal módot ad rá, hogy általa egy változatlanul időszerű helyzetet illusztráljunk és leplezzünk le.

Mindenesetre óvakodni kell a távoli múltban játszódó eseményektől, amelyeket a "legendák fénye" áraszt el és ahol minden "kicsinyesség" elhomályosodik. Soha nem lehet tőlük eléggé óvakodni,mert előnyösek mind az iró számára, aki nagyon is boldogan időzik el a csúcsokon, mind pedig a közönség legkényelmesebb tagjai számára, akik e csúcsok láttán extatikusan kiáltanak fel: "Milyen távoli ez és milyen szép volt akkor minden!"

De ha szükségképp hazug a legenda-tárgyú darab, éppúgy hazug az a drámatipus is, amelyben a dolgok a maguk közeli, "bizalmas" oldaláról tárulnak fel. A történelem ugyanis nem véletlenszerű események mozaikja. A történelem lényegét csak akkor ábrázolhatjuk, ha az eseményeket - legyenek azok látszatra nagyok vagy kicsinyek - a legnagyobb gonddal választjuk ki és szigorúan ügy kapcsoljuk egymáshoz, ahogyan a valóságban összekapcsolódtak, ahelyett hogy a "nagy" eseményeket mintegy háttérnek használjuk a "kicsinyek" számára.

Ezen a kettős veszélyen akkor kezdtem el gondolkodni, amikor a drámámhoz szükséges olvasmányokkal foglalkoztam. Ezek az olvasmányok visszaidézték emlékezetembe a Harmadik köztársaság néhány jellemző tényét,nevezetesen a XIX. század végének hirhedt botrányait,amelyeknek mocskos kulisszatitkait oly sokszor kommentálták,de amelyeket - legalábbis tudomásom szerint - soha nem állítottak meggyőzően színpadra.

A Panama^űgy túlságosan nagy és ijesztő gépezet,semhogy arra törekedhetnénk, hogy egész működését egyetlen drámában bemutassuk. Csak azt mutathatjuk be, hogyan ha- 27 -T