Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
2. Színház, pénz és politika
íme néhány szóval a téma, azok számára, akik nem ismerik: Egy gazdag kereskedő a lehető leggyorsabban akar átkelni a sivatagon, amelynek túlsó végén petróleumkutak vannak. Ezért egy kulit alkalmaz, akit utazás közben kíméletlen ütlegekkel kényszerit sietségre. Â vízkészlet nem elegendő, a két ember szomjas. A kereskedő, aki addig kegyetlenkedett a kulival, mig végül félni kezd tőle, a szomjúságtól kimerülve elesik. A kuli, aki a maga részéről szintén egyre jobban fél a kereskedőtől, odalép hozzá, hogy inni adjon neki. A kereskedő a tömlő árnyékát fegyvernek hiszi, pánikba esik és agyonlövi a kulit. A kereskedő biróság elé kerül, de a polgári igazságszolgáltatás felmenti: a kereskedő kereskedő,a kuli kuli, az igazság osztályigazság. Ennek az összefoglalásnak az alapján a darab leegyszerűsítőnek tetszik,pedig erről szó sincs. A kuli ugyanis korántsem jótékonyságból akarja megitatni a kereskedőt, hanem félelemből: "Oda kell adnom neki a tömlőt,amit az állomáson a vezetőtől kaptam. Ha ránk találnak, és én itt állok tele tömlővel,ő pedig félholtan a szomjúságtól, perbe fognak." Nos, mikor a tárgyalás folyamán a kuli pártján álló tanuk be szeretnék bizonyítani, hogy az tömlővel közeledett a kereskedőhöz, nem pedig, mint a kereskedő állítja, egy kődarabbal, a birák kétségbe vonják a kuli jóságát és ennek az érvnek segitségével felmentik a kereskedőt. És senki nem emliti az igazi okot, amely a kulit a kereskedő megitatására bírta: a félelmet - pedig éppen ez az az inditék,amely a kizsákmányoló és a kizsákmányolt igazi viszonyát meghatározza. Ennek azonban csak a néző ébredhet tudatára, hála az iró által számára biztosított távlatnak, és igy a demonstráció mentes marad minden érzelgősségtől. A néző feladata az is, hogy felfedezze a birák által felsorakoztatott érvek képtelenségét. Az egyik biró,a ke- 23 -T I
