Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)

10. Új műsor - új közönség

Mármost, a kommunista fiatalok, akiket szinténx meghivtak az előadásra, nem nevettek annyira ezen az alkun és még kevésbé a vászonra vetitett fényképeken és jelmondatokon. Mikor nevettek? Például - méghozzá nagyon hangosan - akkor, amikor Paolo, a lepkekereskedő szemére veti Marpeaux-nak, a munkásnak, hajdani "vadászának", hogy nem dacolt elég kitartóan főnökével /Marpeaux főnökével/, Hulot-Vasseurrel, engedett neki és nem vitte végig azt a bérsztrájkot, amelynek pedig egyik kezdeményezője volt. "Én bezzeg - tette hozzá Paolo - megálltam a sarkamon Hulot-Vasseur úrral szemben,nem adtam el neki a Charaxeslepkémet..

Hogy egy munkadó egyenlőségjelet merjen tenni /természetesen szemrehányások révén/ önmaga és egy munkás közé, ez elegendő volt hozzá, hogy a Vieux-Colombier ifjúmunkásokkal vagy leendő munkásokkal zsúfolt kis nézőtere roskadozzék a nevetéstől.

Nekünk, mai drámaÍróknak,szükségünk van az ilyen kísérletekre.

1962. november

xSzintén, de nem csak őket, mint ahogy azt a Le Figaro, a darab betiItatásának reményében, állította. - A. A.- 119 -