Adamov, Arthur: Túl az abszurd színházon - Korszerű színház 84. (Budapest, 1966)
10. Új műsor - új közönség
A polgári közönségre nem szabad többé számítani.Végső esetben, de a legvégsőben megtapsolhatja Eoger Vltrac 50 Victor avagy a gyermekek uralma-^* című müvét; persze elcsámcsoghat a bulvár vagy az "avantgárd" Ilyen vagy amolyan ártalmatlan fricskáján, de már Brecht darabjainál mégsem hódol be spontánul. Csakhogy Brecht, kérem, halott és hírneves. Meg aztán a Kaukázusi krétakör, mihelyt kihagyjuk a "borzalmas előjátékot" 7bőrzalmas, mivel szocialista földön játszódik/, nem bizonyítja-e, hogy Brecht végre meglelte a megbékélés nagy szivárványát? Be miért kell nekem mindig dühbe gurulnom és ráadásul ilyen ostobán? Foglaljuk inkább össze a helyzetet. A polgári közönség az olyan darabokat fogadja el, amelyek - még ha tartalmilag nem fedik is pontosan igényeit - lehetővé teszik, hogy intelligensnek képzelje magát. Ezeken kivül csak az olyanokat tűri meg, amelyek - megismétlem a kifejezést - ártalmatlanok és csak egyes hóbortjait támadják. A polgári közönség maga is tudja, hogy vannak hóbortjai; hát aztán? Kinek nincsenek? A munkásoknak is megvannak a magukéi, nem igaz? Egy kicsike, egészen parányi mazochizmus még se nem kellemetlen, se nem túl ártalmas. Nem beszélek itt azokról a nehézségekről, amelyekbe egy igazán modern színház a népi demokráciákban ütközik; ezek a nehézségek léteznek. Csakhogy nem ugyanilyenek és a védelmükre felhozott ürügyek véleményem szerint kevésbé hitványak. Odaát őszintébb a hangnem.x Térjünk vissza az uj közönségre,amely Franciaországban felnőtt - hála, ezt ki kell mondani, néhány ember, Vilar, Planchon és mások kitartó erőfeszítéseinek. A vál-<Hogy a népi demokráciákban is vannak buta emberek, ez, sajnos, igaz, de ezek nem gazemberek vagy mindenesetre csak ritkán azok. A politikai jellegű szemrehányásokát nem álcázzák esztétikai vádakkal. Már ez is nagy dolog. - A. A.- 117 -
