Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

Ma sajnálatos számunkra, hogy Marx és Engels, Lassalle politikai-művészéti nézetei miatt, lemondott a vita folytatásáról. Annak sincs helye itt, hogy tovább foglalkozzunk a többi, ezzel összefüggő problémákkal, mint a történelem és dráma közötti kapcsolatokkal stb.

Axai bizonyitandó volt, az az, hogy a hegeli, a dráma műfaját helyesen meghatározó „összeütközés" kategória nem fogható fel formálisan és sematikusan, hanem hogy az a drámai összeütközéseknek és konfliktusoknak, a megfelelő történelmi-társadalmi valósággal történő, mindenkori, konkrét összehangolásán múlik.

A második probléma - a drámai alakok /jellemek/, különösen Engels érintette, teljes, társadalmilag tipikus képviselete - rendkívül fontos drámai formakérdésekre vonatkozik.

Engels igazat ad Lassalle-nak abban a vonatkozásban, hogy a Slckingennel rendkívül helyes utón jár, amikor a cselekvő főszemélyek meghatározott osztályok és irányzatok, és igy komik meghatározott gondolatainak a képviselői, akiknek indítékai nem kicsinyes, egyéni vágyakban, hanem azokban a történelmi áramlatokban rejlenek, amelyek magukkal ragadják őket. Lassalle igen szemléletesen ábrázolta az akkori mozgalom mindkét oldalát, a nemzeti nemesi felkelést, Sickingen képviseletében, és a humanista-elméleti mozgalmat, a teológiai és egyházi folyományával, a reformációval. Sickingen és a császár, valamint a legátus és a trieri érsek közötti jelenetek sikerültek legjobban e tekintetben. * És minthogy a korabeli városok és hercegek álláspontját is sokszor igen világosan ábrázolja, meglehetősen kimeríti az akkori mozgalom hivatalos elemeit.

És most Engels azt hiányolja, nogy Lassalle, jóllehet figyelembe vette a hivatalos elemeket, de nem vette figyelembe a megfelelő összeütközésben résztvevő ö s z - s z e s elemeket:- 8? -