Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

I

A szó tulajdonképpeni értelmében vett drámák léte tehát éppúgy függ egy sor objektiv társadalmi előfeltételtől, mint néhány szubjektív előfeltételtől is, ez utóbbiak különösen azt jelentik, hogy ezeket az objektiv feltételeket felismerik és tudatosan, művészi formába kívánják önteni. Ha hiányoznak ezek a kétoldali feltételek, vagyis, ha még nincsenek meg, vagy már nincsenek meg a társadalmi életben, nem születhetnek a szó szoros értelmében vett drámák. Nagyrészt ezen a tényen alapszik például a feltűnő hasonlóság a késő polgári, imperialista korszak néhány „drámaiatlannak" jelzett formája és a már említett „drámaelőtti" formák között, erre később még pontosabban visszatérünk.

Ezek az előfeltételek megközelítőén, a görög klaszszikus korbeui valósultak meg első Ízben, teljesen azonban az európai reneszánsz korában, ezért, némi joggal, innen számítják az újabb dráma történetét.

Természetesen, a korábbi történelmi fejlődés is ellentétekben és ellentmondásokban ment végbe; ezek megnyilvánulásai azonban akkora időközökön nyúltak át, és nem tudatosulhattak olyan erősen a költőkben, hogy belőlük különleges, más művészi formáktól élesen elváló, speciális tartalmánál fogva színházi nyilvánosságot követelő, műfaj születhessen.

Ennek a jelenségnek a szubjektív oldalára már Goethe is rámutatott, amikor megállapítja:

Rendkívül érdekes, hogy a perzsa költészetnek ninea drámája. Ha egyetlen drámaköltő is felléphetett volna, egész irodalmukat másként kellene szemlélnünk. A nép nyugalomra hajlik, szívesen meséltet magának, innen a számtalan mese és a végtelen költemények. Egyébként a keleti élet maga sem beszédes; a d e s— potizmus nem támogat semmiféle párbeszéde t.12.

Goethe kiemelt, érdekes nézőpontjára a későbbiekben még visszatérünk.- 75 -