Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

drámai mü partitúrájából, amely a szerzS és a drámairó minden intencióját magában foglalja. Természetesen, a gyakorlati színházi munkában, mind a színpadi, mind pedig a zenei vezetőt további munkatársak egész sora támogatja a szinpadraállitás előkészítésében. így például a színház dramaturgjára tartoznak, természetesen szoros együttműködésben a rende­zővel, a művön végzendő irodalom- vagy zenetudományi és speciálisan dramaturgiai előmunkálatok, a megvizsgálása annak, vajon előadásra alkalmas-e a mü, vajon megfelel-e a mü témája, tartalma és formája a színpadi követelményeknek^ az esetleges színpadi átdolgozás, a színpadra igazítás vagy ujraforditás elkészítése, a koncepció teljes vagy részleges kidolgozása stb. A dramaturg Ítélete mértékadó vagy legalábbis mértékadónak kellene lennie az Íróval együttműködésben születő uj színdarab létrehozásánál, il­letve a színdarab elfogadása vagy elutasítása kérdésében is. Ezzel a felsorolással a legtávolabbról sem merítették ki ennek a, többnyire a nagy színházi események árnyékában meghúzódó, munkatársnak az egész munkaterületét. Hasonló módon, speciális képzettségű és a színházhoz külön e célból szerződtetett művészek állítják elő a szin­­padravitel inkább külsőségéé képét /díszlet, jelmez, masz­kok, világítás, általános technika stb./. Ezen túlmenően, külön segéderők vesznek részt, mind a színpadi, mind pedig a zenei vezető közvetlen támogatá­sában: rendezőasszisztensek, korrepetitorok és ügyelők - ezzel azonban még korántsem neveztük meg a színpadi műal­kotás megszületésében közreműködő összes résztvevőket. Ez a sajátos munkafelosztás oda vezetett, hogy a rendező tulajdonképpeni tevékenysége az instruálásra és a színészek színpadi vezetésére korlátozódott. Ezért van az. hogy - Németországban kevésbé, mint más országokban - kü­lönbséget is tesznek színpadra állítás és rendezés, illet­ve tartalmi és formai rendezés között.- 52 -

Next

/
Thumbnails
Contents