Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

müve naturalistának illetve veristának. Aki azonban ezeknek a müveknek esetleges előadásánál, állítólagos „műhöz való hűség" vagy „stilusegység" okából, mondjuk barokk, romantikus vagy naturalista-verista előadásstilust szándékolna - hacsak nem valamely színházi muzeum rendezne ilyen előadásokat, arra a stilusrendre való hivatkozással,amelybe ezeket a müveket az irodalom- és zenetörténet sorolta -, az megérdemelné, hogy örök időkre elűzzék az élő színpadtól.

Ez a felfogás korántsem modernizáló, anakronisztikus színpadi stilus érdekében emel szót; Hamlet frakkban, Turandot estélyi ruhában, Spiegelberg Trockij maszkjában, kevéssé tartós és hasztalan kísérleteknek bizonyultak.

Természetesen, megjelennek a színpadon múlt korszakok történelmi stílusai; ezek azonban, kizárólag, egy-egy előadás egyes eszközeire vonatkoznak, szövegre, díszletre és jelmezre, vagy meghatározott ábrázolási formákra, de nem határozzák meg az előadás stílusát. Ezért, feltétlenül és pontos különbséget kell tenni a teátrális eszközök önstilusa - és ezekhez az eszközökhöz tartoznak az előadandó müvek is! - és a színpadi előadás sajátos stílusa között.

Az a szükségszerűség, hogy történelmi korstilusokat alkalmazunk a színpadon, nem a műhöz való külsőségéé hűség okából adódik. így, nem is lehet mértékadó az előadás stílusának megjelölése szempontjából. Ezért, az előadás stílusában kevésbé meghatározó a történelmi „helyesség", a szigorú archeológiái, etnográfiai vagy filológiai pontosság, és sokkal döntőbb a történelmi igazság betartása.

A színházi előadás stílusát, kizárólag, a mindenkori jelen művészeti törekvései, a korabeli közönség színházi igényei formálják. Korabeli stilusu eszközöknek csak akkor van jogosultságuk a színpadon, illetve alkalmazásuk csak akkor szükséges, ha fontosak a színpadi történésnek a mai közönségre vonatkozó mondanivalója szempontjából.- 49 -