Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A színház művészete

Moszkvai Művész Szinházbeli előadásán keresztül világítja meg, milyen fontos, hogy ennek a kérdésnek a fejtegetésénél ne hagyjuk figyelmen kivül a szinházmüvészet kitűzött célját.

A Három nővér minden alakjának az ábrázolásában,igen magas fokon érvényesült a dráma magvának, a jobb élet utáni vágynak a megőrzése és a kibontakoztatása. De, mint ismeretes, ebben a drámában névnapot is ülnek, táncestet rendeznek, hushagyókeddet ünnepelnek, reggeliznek, teáznak, zongoráznak és vitatkoznak. Mindegyik színpadi alak a maga dolgával foglalkozik. Általában a legszokásosabb, leghétköznapibb, legegyszerűbb élet folyik ebben a drámában, úgy hogy földalatti áramlatai csaknem teljesen rejtve maradnak.

Éppen ezért a néző igen gyakran nevet, nagy kíváncsisággal szemléli a mindennapi élet egyes részleteit, helyenként sir, de nem a mindennapi életnek ezeket a darabkáit viszi magával haza, hanem azt a mélységes valamit, ami minden résztvevőt megragadott, ami a dráma magva volt: a vágyat a jobb élet után. Lám, ez a legfontosabb feladata annak a színháznak, amely komolyan igényt tart rá, hogy nagy szerepet játsszék a néző életében. Amig tart az előadás. nevetést, könnyeket válthat ki, feltétlenül elejétől végéig érdekesnek kell lennie, magával kell ragadnia. Ha azonban élete befejeződik az utolsó függönnyel, az azt jelenti, hogy a néző nem viszi macával életébe. A szinház nagy tehetségeinek müvei azért is jelentősek, mert az előadás után kezdik meg igazi életüket.31-Hogy elérjük a színháznak ezt a végső és igazi célját, formalista, sablonokban megmerevedett előadások helyett, éppen az élő ember színházára van szükség.

Azt kérdezik az olyan szinház hivei, amelyből hiányzik az efféle élethezkötöttség, amely a régi módszerekkel áll belső kapcsolatban és amely az életnek csak könnyed jelzését kívánja adni miért van szükség a drámában élő emberekre. Nyeairovics-Dancsenko azt feleli rá:- 46 -