Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
az a bizonyos örömteli izgalom, amely a szinház tulajdonképpeni lényegéhez tartozik; vagy pedig, jóllehet életigaz és szinházszerü, de társadalmilag nem igaz, vagyis valósághű és örvendeztető mint művészet, de mégis hiányzik belőle az eszmei mag; vagy jóllehet társadalmilag igaz és szinházszerü? de emellett nem életigaz, vagyis, a társadalmi és politikai eszme világos és szemmel látható, ennek az eszmének az ábrázolása szinpadilag hatékony és hatást keltő, mégis, mindezek ellenére, mesterkélten és valószerűtlenül hat. Ideális esetben, csak ennek a három elemnek a kombinációjából születik valóban tökéletes művészi hatás, vagyis, teljes értékű szinpadi alkotás.12-Amennyiben a szinház eléri ezt az ideális tökélyt, úgy önálló, öntörvényű és alkotó művészetnek bizonyul, amelynek, megnevezett művészi célja eléréséhez,nincs szüksége más művészetekre, csak önmagára. Ezt a tényt, mindenekelőtt, azért vitatják oly gyakran, mert tisztázatlan, mi a szerepe és jellege a színházművészet alkalmazta művészeti eszközöknek. A szinház eszközei A szinház is, mint a többi művészetek, művészeti eszközök sorát használja fel, hogy különleges célját - a lehetőleg totális „világ3zemléltetést" elérje. Ebben, egyrészről az alkalmazott művészeti eszközök sokrétűsége és gazdagsága következtében tér el a többi művészetektől, másrészről az a sajátossága különbözteti meg tőlük, hogy nem feltétlenül azonos ezekkel a művészeti eszközökkel. Vagyis, az egyes művészeti fajták, az általuk felhasznált művészeti eszközöket is a szinház szolgálatába állitják, olyan cél érdekében, amelyet önmagukban ilyen fokon sosem érhetnének el, ezek a művészeti eszközök itt valami közössé, valami sajátos és különleges minőségű újjá válnak - felolvadnak a szinpadi műalkotásban és a szinház művészeti eszközeivé lesznek. Emellett, feltétlenül meg- 29 -
