Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A színház művészete
Meghatározott kor közönsége számára alkotott színpadi műalkotások időbeli tartósságát egyes elemei biztosíthatják, mindenekelőtt a játék alapjául szolgáló, legfontosabb fundamentumok, a drámák, operák stb. Hogy bizonyos korban és megfelelő színházi élmény elérése szempontjából született eszközök, később ismét alapul szolgálhatnak-e szinpadi műalkotások számára, ez egy sor különböző tényező mellett, messzemenően függ attól is /lényegében/ megegyezik-e, rokon-e „világszemléletileg" a mindenkori közönség az akkori közönséggel. A mai színház szempontjából - amennyiben élő színház akar lenni és nem reproduktiv muzeum - ez azt jelenti, hogy a múlt drámai és zenés drámai mestermüveit úgy kezelje, mintha a jelenkori szinpadi megvalósítás számára alkották volna őket; a mai élő színház számára, bizonyos tekintetben, csak „élő" költők és zeneszerzők létezhetnek. Müveikkel úgy kell bánnia, mintha a mai közönség igényeinek fogalmazták volna őket, és eközben kizárólag a szinpadi törvényszerűségek lehetnek meghatározók. Csak ebben a tekintetben állítható a színházzal szemben az a gyakran hangoztatott követelmény,hogy legyen „hűséges a műhöz". Emellett, anélkül, hogy itt mélyebben belemehetnénk az ezzel összefüggő bonyolult problémákba, nem arról van szó, hogy a mai osztályviszonyokat és konfliktusokat sematikusan átvigyük a múlt műalkotásaira, hanem a mai színház feladata inkább abban áll, hogy a múlt költőinek és zeneszerzőinek progresszív eszméit oly módon tegye elevenné korunk emberei számára, hogy tudatosodjék bennük: az ő szerepük ezeknek a humanista eszméknek a tökéletesítése és végrehajtása.11-A színházművészetnek ebben a tulajdonságában és sajátosságában rejlik az a speciális varázs, hogy ezt a tudatosítást minduntalan ki akarja próbálni, és azt kívánja, hogy a jelen közönsége igazolja a színház törekvését.- 27 -
