Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

Hogy a brechti példánál maradjunk: Dominálhatná az esetet a kártérítés kérdése. A sofőrnek elbocsátástól kellene félnie, jogosítványa bevonásától, börtönbüntetéstől, az áldozatnak magas kórházi költségektől, állása elvesztésétől, nyomorékká válástól, esetleges munkaképtelenségtől; az áldozatnak lehetett kísérője, a sofőr mellett ülhetett egy lány stb.

A sofőr esetleges vétkessége, hogy tovább „mesélgessünk", alapulhat a fáradtságán is, fáradtsága rendkivül hosszú munkaidőre vezethető vissza, ez pedig oka, hogy a vezető nem szakszervezeti tag, vagy, hogy a szakszervezet nem képes a nyolcórás munkaidő biztosítására, mert a vezetőségében jobboldaliak ülnek stb.

Ezzel az utóbbi példával már rámutattunk a brechti mesefelfogás sajátos és lényeges körülményére, amely minden más nézettől alapvetően megkülönbözteti, nevezetesen arra, hogy mindannak, «mi a mese következtében előadásra, kifejezésre vagy bemutatásra kerül a színpadon, legyen társadalmi-gyakorlati jelentése, gyakorlati célja és beleszólása a társadalom életébe.

Ez a cél aztán meghatározza a mese tartalmazta események mindenkori teljességi fokát is.

Világos, hogy a valódi történés kibővítése ilyen értelemben vett meaebonyolitássá, ennek a brechti követelménynek a megvalósítása a szemlélő vagy az alkotó mindenkori álláspontjának a függvénye; vagyis pártosságának a foka fogja messzemenően meghatározni, ezt akarja-e, vagy azt, igy olvassa-értelmezi-e a mesét, vagy úgy.

Az álláspont pártosságának ez a kritériuma nem zárja ugyan ki a különböző felfogásokat, de kizárja az abszolút önkény uralmát a mese meghatározásánál, értelmezésénél vagy megalkotásánál.

Éppen ilyen világos, hogy pontosan ebben a vonatkozásban. vagyis a történés-kapcsolat hogyanjának és miért- 127 -