Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

A mese legmélyrehatóbb és legátfogóbb lényegi meg-46

határozása kétségkívül Brechttől származik. * Ennek bizonyára nem lényegtelen oka abban rejlik, hogy Brecht - egyszemélyben drámaíró és színpadi interpretáló - célja mindig a költői műalkotás és a szinpadi-alkotói ábrázolás elengedhetetlen egysége volt. Ezért, a mese az ő számója sokkal több, mint csupán irodalmi, vagy akár irodalomtudományi fogalom: A mese valóban a „színházi előadás szive"-t jelenti, a szó legigazabb értelmében, értelmezését és közvetítését ennek következtében úgy is jelöli, mint a „színház fő vállalkozásáét.

Brechtnek ez az átfogó „mese"-felfogása abból a nézetéből indul ki, hogy „a mesét a színház a maga egészében értelmezi, teremti meg és állitja színpadra: színészek, diszlettervezők, maszkkészitok, jelmezszabók, zenészek és koreográfusok. Mindannyian egyesitik művészetüket a közös vállalkozás érdekében, közben természetesen nem adják fel önállóságukat".

Ezt ugyan nem mindig valósította meg a szinhaz, de a legjobb korszakaiban mégis megtette.

Arisztotelész is hasonló, meglehetősen tág értelemben fogja fel a mesét, amikor azt mondja, hogy ez a tragédia végcélja, tehát a legfontosabb mindenek közül, és a mese egyes részei azok az eszközök, amelyekkel a tragédia a nézőre hat.

Mint ismeretes, Brecht úgynevezett „nem arisztotelészi dramaturgiá"-jával, hangsúlyozottan és élesen szumbefordul Arisztotelésszel.

Élvezetünknek a színházban - hozza fel többek között indokolásul -, a régiek élvezetéhez képest csökkennie kellett, még ha együttélésünk módja hasonlit is annyira az övékéhez, hogy egyáltalán létrejöhet élvezet. Élvezetünk nagyrészének azonban más forrásokból kell táplálkozniuk, mint ama elődeinkéi, amelyek oly hatalmasan feltárulkoznak előttünk. Ezért, véli Brecht, ártalom nélkül adjuk át ma- 123 -