Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)
A dráma lényegéről
Ez természetesen helyes; de ezekhői a szavakból azt vonhatjük le, hogy a nyilvános jelleg szükségszerűsége, csak az „igazi" dráma eredeti tulajdonsága, amely csupán a dráma csúcsformájával, az összeütközéssel és konfliktussal mint központi kategóriákkal jelenik meg. A nyilvános jelleg azonban elsősorban tipikus lényegi ismertetőjele az öntörvényű és alkotó színházművészetnek, minthogy az - amint korábban kifejtettük - speciális műalkotásaival nemcsak a nyilvánosan összegyűlt tömeghez fordul, hanem, közben, az összegyűlt tömeg maga is aktiv részt vesz a színházi műalkotások megszületésében. Ebben az értelemben éppenséggel nyilvános jelentést kell tulajdonítanunk a korábban emlitett primitiv, mágikus vadászvarázslatoknak vagy a középkori, világi német színház foganatosító jogi dorgálójátékainak, amelyek, a szó tulajdonképpeni értelmében még nem nevezhetők „igazi" drámáknak. A csucsdráma összeütköző, kihegyezett, konfliktussal terhes cselekvése az előbbiekkel szemben a nyilvánosságnak csupán uj, persze lényeges minőségét jelenti, amely ezt a cselekvést tisztán irodalmi formaként, egyedül képtelen volt kifejezni és megragadni, és ezért, szükségszerűen kellett kapcsolódnia minden művészetek legnyilvánosabbjához, a színházhoz. Ez, egyrészt formaszerkezetének bizonyos sajátosságait feltételezte, másrészt viszont a szinházi apparátus /szinpadforma, előadásmódok stb./ különböző változásait és alkalmazkodásait tette szükségessé. Kevéssé szerencsés megfogalmazás, amikor Lukács a dráma lényegét, a tömegekre gyakorolt azonnali és közvetlen hatást, csupán „a drámai forma társadalmi feltétele"ként jelöli. Éppoly kevéssé elfogadható, hogy a klasszikus dráma, imént megnevezett adottságaiból következő alaki sajátosságait éppenséggel „a dráma belső törvényeinek" tekinti, amelyeknek „félreismerése... újabban a hiányzó színpadi drámaiság helyett létrehozta az epikus póteszkö- 108 -