Münz, Rudolf: A dráma lényegéről - Korszerű színház 82-83. (Budapest, 1965)

A dráma lényegéről

sajátosságait. Megkísérelték, hogy az elméleten belül, mindenekelőtt az epikus irodalmi jellemrajzolással összehasonlítva, tegyék világossá ezeket a sajátosságokat.

A német drámaelméletben például különösen Otto Ludwig foglalkozott a drámai és epikus jellemábrázolás közötti különbségekkel.

Amikor kiemeljük itt néhány erre vonatkozó eredményét, nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy ezek az eredmények olyan korban születtek, amikor a drámaalkotás gyakorlatában mindinkább felhagytak az összeütközés és jellem említett egységével, amikor a drámában, az objektiv hátralépett a szubjektív mögé és hogy Ludwig szemmel láthatóan, mértéken túl hangsúlyozza ezt a szubjektív oldalt a drámai hősnél. Ezeknek a korlátoknak a megfelelő figyelembevétele mellett azonban, egyoldalúsága elfogadható, mert a probléma éppen ezáltal válik érthetővé.

Kiindulva a dráma és a regény eltérő célkitűzéseiből, Ludwig, először a drámai hős különleges helyzetére mutat rár A regényben, az egyedi élet egy darab általános életet jelent, nem olyan egyeduralkodó, mint a dráma hőse; az eposz változatosságában az egyes ember kis, tehetetlen pont, a drámában, ezzel szemben, a hős a túlnyomó momentum. Ennélfogva a drámában egység van a jellem változatosságában, a regényben változatosság a hangsúly egységében. A regényben az a cél, hogy az alakok kiéljék magukat, nem pedig, hogy cselekedjenek, mint a drámában; ott, az alakok cselekvése csak eszköz önmaguk kiéléséhez, itt megfordítva, önmaguk kiélése csak mint meghatározott cselekvés indirekt indokolása létezik.

Ezzel függ össze az objektiv és a szubjektiv eltérő hangsúlyozása a drámában és regényben.

A drámai hős, véli Otto Ludwig, maga alkotja a történetét, a regényhős, ezzel szemben éli a magáét, sőt, azt mondhatnék: A regényhőst története alkotja meg, amit azonban nem szabad kizárólagosnak vennünk, mert a drámai hős- 99 -