Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A drámaíró Goethe

Drámáinak legfőbb ereje mégsem a szinpadszerüségben rejlik. Elsősorban olvasásra szánt müvek ezek: jellemzőjük a filozófiai, pszichológiai telitettség, a sok hős, a nyelvi tökéletesség. Ebből azonban semmi esetre sem szabad azt a következtetést levonni, hogy Goethét nem eléggé érdekelte a szinház. Ez nem volt igy, sőt a szinpad erősen foglyul ejtette. A Wilhelm Meistemek első megszövegezésében, amelyet maga Goethe adott ki /Tanulóévek/. a szinház világa nagy szerepet tölt be. Szerencsére sikerült felkutatni az első, Goethe által megsemmisített Meistemek egy másolatát. A könyv cime ez volt: Wilhelm Meister színházi hivatása. Ez a könyv emlékművet állit a fiatal Goethe színházi lelkesedésének. Az első fogalmazásban az iró hallatlanul frissen festi a korabeli vándorszínészek világát.

Az ifjú Goethét sok szál - elsősorban polgári helyzete - fűzte a szinpad világához. Rendkivűl tiszteletre méltó és tehetős családból, mondhatni Frankfurt kereskedőváros burzsoá arisztokráciájából származott, mégis felfokozott élességgel élt benne az érzés, hogy a polgár, a kereskedő, a hivatalnok csak másodrendű ember, mig az igazi ember a nemes, aki kardot visel oldalán, biztos jövedelemmel rendelkezik - szóval az uralkodó réteg tagja. De az, aogy e magasabb osztályba átléphessen, abban az időben lehetetlennek tűnt Goethe előtt.

Mint ismeretes, Goethe valóban bekerült ebbe a vi-* lágba, méghozzá nem is minden csillogás nélkül, de ennek ára volt: a haladó polgár sok jelentős, nemes vonásáról kellett érte lemondania.

A fiatal Goethe sokszor úgy érezte, hogy művészi tehetsége ellensúlyozza emberi gyarlóságait. S a bohémvilág legérdekesebb embereinek a szinészéknek azt a tehetséges rétegét tartotta, akik tehetségük révén bekerültek a nemesi társaságba és az uralkodó osztály tagjai körében viharos sikereket arattak.- 96 -