Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)
A szocialista realizmus
még csak a jövőben sajátítunk majd el; de testestől-lelkestől támogatja a harcot, testestől-lelkestől épitő, hisz az emberiség kommunista jövőjében, hisz a proletariátus, a párt és vezéreinek erejében, megérti és felismeri sumák jelentőségét, hogy a világ szocialista épitésének első, alapvető harca s e harc első felvonása a mi országunkban zajlik le. A statikus realizmus, az idealista irányzatok jó fogadtatásra tsLlálnak hazánk határain túl, a rossz világot, a tegnapi napot támogatják; ellenségeink, s ezért könyörtelen harcot fogunk ellenük folytatni. Nem arról van itt szó, hogy egymást méricskéljük, hogy mondjuk itt-ott nem eléggé pontos a realizmus vagy stilizált a módszer - táborunkon belül tisztelnünk és támogatnunk kell egymást. Arról van szó, hogy Írói világunk, ugyanúgy, mint munkás világunk, harcos és épitő világunk fogjon össze a közös ellenség ellen - éljen az bár határainkon túl, akár országunkban, akár sorainkon belül is feltámad, ha sorainkon belül is a statikus kiábrándultságot vagy az élettől való idealista elfordulást hirdeti, azt fogjuk tenni, amit Majakovszkij mond: nyakoncsipjük ezt az ellenséget. XXX A drámairodalom sajátos helyet foglal el az irodalomban. Minden olyan korban, amikor az osztályharc kiélesedett, a drámairodalom előtérbe lépett. Ennek oka az, hogy bár az egész irodalom az osztályharc szolgálatában áll, a színházon keresztül a drámairodalom hat a legaktívabban. Ezt jól meg kell értenünk és nem is lehetünk közömbösek e rendkívüli erővel szemben. A szinpad szemléletes, a legmagasabb fokon szemléletes és ezért rendkívül nagy emocionális ereje erősen megragadja az emberek érzelmeit. Ezenkívül egyenesen és közvetlenül hat nagy kollektívákra, az emberek ezreit hatja át közös benyomásokkal és- 75 -
