Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Georg Kaiser

nem azt jelenti, hogy uj útkeresései az igazi, humánus esztétika szilárd talajában gyökereznek, nem pedig a kapitalizmus divatjai és grimaszai formálta torz esztétikában.

Kaiser más expresszionistáknál könnyebben köthet ki ezen a megmentést hozó szigeten. Sőt többet mondok: Kaiserrel kapcsolatban igaz az, ami az expresszionisták fentemlitett orosz csoportjára vonatkozik /akik helytelenül nevezik magukat futuristáknak/. Ha a proletariátusra az a sors várna, hogy újra vereséget szenvedjen a burzsoáziától, akkor ezeknek az embereknek egyik fele affektált nyüszitésbe kezdene, s az amerikai excentrikusokhoz hasonlóan, a közönség bohócának szerepét töltené be; másik fele pesszimizmusba és miszticizmusba süllyedne, vagy a bohémvilágra általában jellemző tiltakozási formákat, valamint az okkult szellemi bukfencvetés újabb kifinomult formáit vonultatná fel. Ha pedig - amint ez meggyőződésünk - a proletariátus már ez alkalommal, bár természetesen nem egycsapásra, győz edelme skedik, akkor annak ellenére, bogy az első időkben a polgári művészet utolsó fázisának, vagyis az un. baloldali formalista útkereséseknek hatása alá kerülhet, végül is feltétlenül felegyenesedésre birja az embert, a művészt, aki e mögött az amerikai ruházat mögött rejtőzködik. Elkerülhetetlenül bullép ezeken a cikornyákon s a klasszikusokhoz nyúl vissza. Az uj művészet természetesen nem esik egybe sem Athénnel, sem a reneszánsszal, de összehasonlíthatatlanul közelebb áll majd hozzájuk, mint az őt közvetlenül megelőző formalista keresésekhez és baloldali különcködésekhez. Ismétlem, Kaiserrel kapcsolatban is ilyen perspektíva rajzolódik ki szemem előtt.

/1925/- 125 -