Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

A szovjet hatalom színházi politikájának alapjai

is foglalkozott volna tudománnyal és művészettel. De megjelentek a „mit óhajtanak elvtársak?" tipusu emberek és kijelentették, hogy valami teljesen uj dolog van a markunkban, amit azelőtt a burzsoázia nem ismert, s ami a mi szolgálatunkban áll.

Ezek között az emberek között igen ügyesek is voltak, akik kiagyalt elképzelésükre nagybetűs uj cimkét ragasztottak, hogy a művészetben kevéssé jártas emberek szívesebben fogyasszanak belőle. Ez volt még a kisebbik baj, végül úgyis átláttunk volna rajtuk, de magán a burzsoázián belül is szakadás jött létre, uj burzsoá művészet született; hanyatló, dekadens, impresszionista és sok más egyéb forma, amelyek válságos idegállapotról tanúskodtak. Utána pedig az az idő következett, amikor a burzsoázia összeszedte magát - a háború. A városokban tombolt a zaj; az utcákat ellepték az autók, a forgalom a föld alatt és a föld felett bonyolódott le, csupa fény, tűzijáték - a művészetnek is csatlakoznia kellett. Ennek az igénynek felelt meg a legújabb művészeti forma - a futurizmus. Milyen tartalma volt a futurizmusnak? Nem lehetett fennhangon hirdetni, hogy mindenki áldozza fel magát azért, hogy a burzsoázia minél több pénzt dughasson zsebre. Tartalom tehát nem volt, helyette viszont megjelent a dobpergés, a zaj, a tűzijáték, amely eggyé olvadt az utcazajjal, a gépek dübörgésével és a fegyverzörejjel.

A futurizmusban kifejezésre jutott a korabeli burzsoázia mélységes hanyatlása, barbár erkölcse, de ugyanakkor a gépek uralma is. Oroszország természetesen nem Chicago, de mi rendkívül tanulékony emberek vagyunk, mindent át akarunk venni Nyugat-Európától, és át is veszünk: náluk megjelenik a dekadencia - nálunk is dekadencia van; náluk tért hódit az impresszionizmus - nálunk is; náluk felüti fejét a futurizmus - nálunk is lábrakap a futurizmus. Tükörként verjük vissza Európa grimaszait. Ha Európa nyelvet ölt ránk, ugyanezzel válaszolunk neki.- 10 -