Lunacsarszkij, A. V.: Viták és kritikák - Korszerű színház 80-81. (Budapest, 1965)

Bernard Shaw

Bemard Shaw most töltötte he hetvenötödik évét, s ezzel életének uj, késői szakaszába lép. Ugyanakkor kései, befejező szakaszába lép a kapitalizmus is, amelyet az iró annyira gyűlöl és elitéi. A kapitalista társadalom alapjai soha nem inogtak annyira, mint ma. Falai megrendültek, negdőltek és hasadékok támadnak rajtuk.

A régi rendszer hívei tehát joggal riadoznak, hiszen a kapitalizmus hibái és bűnei szigorú itélőszék elé kerülnek.

S Bemard Shaw úgy véli, hogy az értelmes és müveit ember magától értetődően szocialista, s hogy az olyan ember, aki eszessége és műveltsége ellenére sem szocialista, eléggé furcsa lény.

De más dolog szocialista meggyőződéssel élni és megint más dolog a szocializmus eljövetelét lehetővé tenni. A kapitalista világ lerombolása még nem jelent szocializmust. A kapitalista világ összeomlása bekövetkezhet oly módon is, hogy nem hagy örökösöket. Shaw abban a filmhíradóban, amely Leninről mondott beszédét örökítette meg, azt mondotta, hogy a civilizációk sora dőlt úgy romba, hogy senki sem mentette meg őket - Lenin útja Ígéret, hogy átmentjük és magasabb, fokra emeljük a régi kultúrát.

Ez a hetvenöt éves iró észrevette önnön életútjának veszélyes réseit s ezt kérdi magától: nincsen oly pozitív erő ezen a világon, amely felválthatná a széthulló régit? Kelet felé fordul és eljön hozzánk, mert itt keresi ezt az újat. Ezért hangzottak oly ünnepélyesen szavai: „Ha úgy tűnnék, hogy a Szovjetunió nagy szocialista kísérlete reménytelen vagy kétséges, bánattal telve hagynám el a földi életet." Shaw uj erőt, meggyőződést akar meríteni életünkből, hogy az emberiség fiatal s a jövő még előtte áll. /1931/- 107 -