Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

Az alakok itt a környezethez való kapcsolatban fejtik ki akaratukat; olyan feltételeket ismerünk meg, amelyek arra kényszeritik a szereplőket, hogy felülvizsgálják és megszilárdítsák célkitűzésüket.

Shakespeare felülmulhatatlanul értett hozzá, hogy a cselekmény okait objektiv konfliktusokon át mutassa be. A Macbeth a boszorkányok kísérteties jelenetével kezdődik; ezt követi a hir, hogy Macbeth nagy győzelmet aratott. A Hamlet a szellem néma átvonulásénak képével indul. Mindkét esetben az ily módon nyújtott tájékoztatás mennyisége arányban áll a létrejött feszültség intenzitásával. Shakespeare-nél a temészetfölötti erők szerepeltetése fontos aspektusa a társadalmi ok—okozatiságról alkotott Írói koncepciónak: a természetfölötti erők nem gátolják az akarat érvényesülését, hanem serkentik az alakok szenvedélyeit és vágyait és ily módon cselekvésre buzdítják őket. A szellemek és boszorkányok drámai formában testesítik meg azokat a társadalmi erőket, amelyek az embereket akaratuk gyakorlására sarkallják.

Molière számos vigjátéka heves veszekedéssel kezdődik. A Botcsinálta doktor elején a férj és a feleség vadul ordítozik egymással: „Vesszen meg a párája tudós embere! - Vesszen meg a párája nyelves asszonya! - Te koxhely, te préda, te iszákos, te gödény, te lebzselő, te Aelogtalan, te nagytorku, te pince korcsolyája, Aminek végeztével a férj botot ragad és elveri az asszonyt. A Tartuffe elején az öreg Madame Pemelle örökre elhagyja menye házát; amikor a függöny felmegy, éppen féktelen kifejezésekkel sivitja el véleményét a ház minden lakójáról.

A Hedda Gabierben a bevezető magyarázatok nem öltöttek teljesen drámai formát. De a legtöbb Ibsen-dráma valamilyen, konfliktusban gazdag pillanattal kezdődik, amely gyorsan fejlődik előzetes krízissé. A Kísértetek Hegina és

/■^Kazinczy Ferenc - Illyés Gyula fordítása. - A ford.