Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

II. Az expozíció

lenik meg többé. Miközben figyeljük a lineare szomjas csőcselékkel vivott későbbi küzdelmet, hajlamosak vagyunk rá, hogy megfeledkezzünk az eseményről, amely a cselekményt elindította. Az esemény, annak ellenére, hogy érzelmileg hatásos, nem volt sem elég süritett, sem eléggé kiterjeszthető. A hiba a csúcsponton válik nyilvánvalóvá,amelyben van ugyan elegendő fizikai elevenség és izgalom, de a kezdő jelenethez hasonlóan nem elég megalapozott és nincs kellően kifejlesztve.

A harmadik jelenet, amely Binnie vendéglőjében játszódik, bemutatja a néger környezetet, a többi fontos szereplőt és a rakodómunkások bér- és szervezeti kérdéseit. A cselekmény itt lényeges ponthoz érkezik. Lonnie kijelentése - „Nos hát itt áll egy fekete, aki nem éri be azzal, hogy derék nigger legyen!" - úgyszólván „meggyujtja a kanócot", meghatározza a célt.

Ezek a nyitó jelenetek, szerkezeti tökéletlenségük ellenére is, bebizonyitják, milyen értékes tájékoztatási forrás maga a drámai konfliktus. A statikusan felsorolt adatoknak a cselekmény szempontjából nincs jelentőségük. A Bakodómnnkásban a függöny felmenetelekor szenvedélyes küzdelem tanúi leszünk; a küzdelem kifejlődés© objektiv, előrevivő és jelentőségteljes. Ugyanakkor szokatlan menynyiségü tényszerű tájékoztatást ip kapunk, mind a jellemekre, mind a témára, mind a társadalmi háttérre vonatkozóan. Ha az ember összefoglalja ezt a tájékoztatást és megpróbál, elképzelni egy dialógust, amelynek az a rendeltetése, hogy valamennyi szükséges tényt magába foglalja, úgy azt tapasztalja, hogy az ilyen dialógus rendkivül hosszadalmas, nehézkes és unalmas volna.

Éppen ilyen dialógusra találunk példát a Békesség a földön^®* nyitó jeleneteiben. Bobbie Peters letartóztatása, a háború elleni sztrájk, az Owens-ház liberális atmoszférája mind a dráma anyagához tartoznak, de a szituációk nem kaptak drámai formát. Az expozíció statikus és