Lawson, John Howard: Drámaépítés - Korszerű színház 79. (Budapest, 1965)

I. A folyamatosság

Itt érdekes probléma merül fel a válogatást illetően: milyen ponton ragadja meg a szerző a sárgaláz elleni harcot Kubában? A csüggedés pillanatát választja, amikor a Sárgaláz Leküzdésére Alakult Bizottság hangulata elkeseredett és reménytelen. Természetes, hogy ezt a pontot kell választania, hiszen a konfliktus ciklusa a következő; a/ a nehézségek felismerése és az elhatározás, hogy legyőzik azokat; b/ a harc fokozatos kifejlődése; c/ részleges siker; d/ újabb nehézségek és az elszántság megerősödése. A Sárga Jack nyitójelenete egy tudóst mutat be, aki súlyos problémával áll szemközt; utána visszaugrunk Afrikába,ahol részben csüggedéssel, részben bizonyos eredményekkel találkozunk; majd még hátrább az időben Kubába, ahol egy újabb ciklus veszi kezdetét.

Mindeddig a szerző egyetlen, igen egyszerű vonalat követett: történelmileg mutatja be a sárgaláz elleni harcot, nyomon követve hátterét és történelmi kisérőjelenségeit. A kubai jelenetekben azonban két külön eseménysorra kell bontania a drámát, amelyek csak sokkal később olvadnak egymásba a cselekményben. Ez az egyik fő oka Howard szinpadbeosztásának; ezért áll színpada lépcsőkből és emelvényekből, amelyeken, a világítás eltolódásaival, a cselekmény is helyet változtathat. Ily módon* az iró elrejtheti azt a tényt, hogy /egészen a végső kísérletig/ a négy amerikai közlegény története csak nagyon laza kapcsolatban áll a Sárgaláz Leküzdésére Alakult Amerikai Bizottság történetével. A színpadi mozgás ezt a kapcsolatot szorosabbnak mutatja, mint amilyen.

Az első két kubai jelenet folytatja az expozíciót, bemutatva a két különálló cselekményvonalat. Látjuk a katonák rettegését a kórtól. Busch megkéri Miss Blake-et, hogy nézze meg a nyelvét. És fölöttük, a középső emelvényen, a Sárgaláz-bizottság körvonalazza a problémát; „Bennünket azért küldtek le ide, hogy véget vessünk ennek a borzalomnak! Hogy elkülönítsük a mikrobát és megtaláljuk- lb -