Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

csőket és jellembeli megalkuvásokat - a kommunista erkölcs szemszögéből nézve - éppolyan súlyos és jóvátehetetlen véteknek fogjuk tekinteni, mint az isteni törvények megszegését az antik világban, az isteni akarat megsértését a keresztény drámákban, mint a szerelem és a becsület 'elleni bűnt a klasszicizmus vagy a romantika korában, és akkor valóban nagy drámák anyagát, nagy hősök lehetőségét rejti magában ez a témakör is. Ha ezt leplezni próbáljuk, elveszítjük a közönség bizalmát.Teljes erőnkből harcolni kell, hogy az igazi harc a színpadon is megkezdődjön. De az erőt ehhez csak az biztosíthatja, ha nem szakadunk el az igazságtól, hanem a jövő felé fordulva sikerül mindkét lábbal elrugaszkodni a mától és erkölcsi világától.

Talán éppen ezzel függ össze minden igazi dráma és igazi hős kritikus, megalkuvás nélküli polemikus karaktere.

Sgy erőmű gyors felépítéséért vívott harcból születhet például jó, hasznos és szükséges dráma pozitív jellemekkel, akikkel rokonszenvezünk. De a szocializmus és a kommunizmus igazi arculatának eltorzítása ellen, a párt irányvonaláért vívott harcból nagy dráma és nagyszabású hős keletkezhet, akit a néző követ és támogat.

Drámahőseink gyengesége tehát történelmileg is indokolt és abból a tényből ered, hogy ezt az átmeneti időszakot nem lehet átugrani. Ha úgy teszünk,mintha már túljutottunk volna rajta, művészi hazugságot követünk el.

Természetesen az objektiv indokok nem menthetnek fel bennünket, ellenkezőleg: a drámaírók ott követték el a legnagyobb hibát, hogy nem segítettek minden erejükkel túljutni ezen a korszakon, vagyis - a kommunista erkölcs irói szemszögéből - nem néztek szembe elég mélyen és elemző módon a fejlődést gátló valamennyi körülménnyel és jelenséggel.

x

X X- 86 -