Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A hős rehabilitálása

elemeit fel is fedezhetjük lassan a hétköznapi, beszélt szlovák nyelvben.

Nem vagyok hivatott, hogy megítéljem a cseh színpadi nyelv bonyolult társadalmi effektusait és azok komikus hatását. De ami vizsgálódásunk legfőbb kérdését illeti, úgy érzem, ez a drámai nyelv vezet el a hőstől a figurához, a drámai .jellemtől a "hálás szerep'*-hez. Ha érződik is belőle bizonyos időszerűség, valami bájos aroma és humor, fiatalság és frappáns módon ismerős, összhatásában mégis az emberből ".jópofát”, a konfliktusból színpadi csevegést, a miivészi alkotásból reprodukciót csinál. A hős, amint Jaroslav Vostrý * nemrégiben kitünően meghatározta, lassan kizárólag "idiomatikusan" létezik, ami azt jelenti, hogy antidramatikusan, mert a hatás gyújtópontja (a komikus hatásé is) eltolódik a tettektől a gagre. az ötletekre és a bemondásokra .

E megjegyzések alighanem alaposan hajlamosak az abszolutizálásra és írójuk akaratlanul is megrögzött puritánnak tűnik. De elkerülhetetlennek látszott ezt megkockáztatni a legfontosabb cél: a hős rehabilitása érdekében, mely feltétlenül korunk nagy drámája felé vezető utak egyike.

x

X X

A mai konfliktus sajátos lövege és a mai drámahős erkölcsi súlya egyenes arányban függ a darab elsőrendű filozófiai kérdésének hatótávolságától. Mert mellékes témából nincs éles konfliktus és langyos csetepatéból nincs eszményi hős. Viszont igenis van válasz arra a kérdésre, mely nemrégiben vetődött fel prózairásunk fejlődésével kapcsolatban, hogy ti. van-e még egyáltalán nagy téma a világon? A drámában egyszerű és egyértelmű a felelet: más téma nem létezik.- 77 -