Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

Bevezető

szerével, megoldásával, kidolgozásával. Az effajta szemléletre maga az iró igy reagált, amikor megkérdezték, milyen összefüggés van elméleti munkássága és legújabb drámája között: "Amikor egy Íróval drámájáról beszélgetünk, jobb hallgatni elméleti nézeteiről. Még nem láttam olyan esetet, hogy egyikkel ne lehetett volna a másikat fülön fogni. A dráma sohasem elméleti fejtegetések következménye. Az elméleti fejtegetések következményei a drámairól gyakorlatnak."

Tehát fogadjuk el az iró meghatározását ezekre az Írásokra: "Nem tudományos kutatómunka gyümölcsei, hanem a drámairó feljegyzései,kommentárja a mai esztétikai és dramaturgiai problémákhoz. Mondjuk igy, az- iró naplója témakeresés, anyaggyűjtés és három dráma koncepciójának kialakítása közben."

Ennyi tehát a felfedezhető kapcsolat, a kiváncsi újságíró által kérdezett "összefüggés". Mindenesetre, ha elolvassuk az Antigonét,láthatjuk, hogy valóbm a nagy formátumú hős "rehabilitasa" foglalkoztatta elsősorban az alkotót Írás közben és ha elolvassuk legutóbbi müvét, a Sebhelyet, láthatjuk, hogy valóban a mai élet legégetőbb kérdéseit kívánta feltárni, a kor fő konfliktusát, olyan "kényes kérdést", amilyenről Az igazság drámaisága c. Írásában beszél. Valójában nem is sebhely, hanem még nagyon is friss seb ez, amit az iró kése felnyit előttünk. Meglevő hibáról beszél, a gyávaság és a helytállás, a szolidaritás kérdéséről, "drámaian, vagyis egyéni sorsokon keresztül mutatja meg a szocializmus erejét, éppen a legélesebb ellenpélda: a szocialista erkölcs megsértése tükrében."

Bizonyára érdemes, gondolatébresztő olvasmány lesz Peter Karvas könyve szakembereknek és a nagyközönségnek egyaránt, mindazoknak, akik a korszerű színház, a szocialista drámairodalom ügyéért felelősséget vállaltak.

4