Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)
A dráma integrálása
Ezért az a kérdés, kiván-e az alkotó művész elmélettel is foglalkozni vagy nem, vezeti-e a drámai anyag feldolgozásában a tudományos megismerésre irányuló törekvés is vagy nem, valójában egyet jelent azzal: milyen nagy feladatokat állit maga elé, milyen cél felé tör. A dráma integrálása és a gondolati experimentum elsődlegessége uj helyzetet teremt a dráma és a szinház életében egyaránt. Tudjuk, hogy a dráma szinpadi megvalósitása mindenkor alá van rendelve a történelmi fejlődésnek, volt amikor a szinházi előadás középpontja a dráma volt, volt amikor az egész produkciónak csak egy mellékes alkotóelemeként tekintették, hol következetesen és megkülönböztetett figyelemmel kísértük, hol pedig szabadon, más-más szempont szerint, minden egyébbel törődtünk. De ennek a történelmi fejlődésnek volt egy sajátossága: a dráma döntő szerepét a szinházmüvészet végleges arculatának kialakításában a benne kifejezett gondolat vivőereje határozta meg. Minél jelentősebb eszmét képviselt, minél támadóbb és élesebb volt a filozófiája és minél pregnánsabb művészi formulák és formák fejezték ki azt, minél reálisabb volt tehát, annál szorosabban és közvetlenebbül függött a drámától a szinházmüvészet többi összetevője, annál hűbb és pontosabb volt a szinpadi megvalósitása. A dráma integrálása, elmélyítése és gondolati ereje megerősíti tehát a dráma jogait a színházban, kiszélesíti funkcióját és elmélyíti a szinpad egyéb tényezőinek rendeltetését, növeli a rendező és a szinész gondolati tekintélyét és formátumát, megköveteli azok realizmusát, világnézeti tájékozottságát és szilárdságát. Meggátolja az improvizáció, .az ötletszerűség és az eklekticizmus terjedését. Újra a dráma lesz a szinházmüvészet legalapvetőbb bázisa.- 37 -T I
