Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

aki nem rendelkezik az ő erényeivel és hibáival is, aki nem vívja meg az ő harcát is.

Itt az ideje, hogy megértsük végre: a korszerű drámában a konfliktus nem a pozitiv és negativ személyek között - jobban mondva nem csak köztük - bontakozik ki, hanem mindenekelőtt a pozitiv és negativ lélektani erők, a tegnap és a ma szelleme, a régi és az uj, szocialista morál között, a dráma alakjaiban, belül. Minél kevésbé extrovertált az erkölcsi front a szereplők között és minél élesebb bennük magukban, minél élesebben tör át az alakok morális és gondolati individuumán, «nnéi művészibb a dráma.

Azt kívánni tehát a drámától, hogy olyan témák felé orientálódjék, melyekben nincs lehetőség sajátos kifejező eszközeinek alkalmazására, s a nézőpont számára, amelyből a dráma a világot szemléli - ez pedig a konfliktus keresése, amikor is a legjobb ütközik össze a legrosszabbal -, továbbá megkívánni a történelmi tények, a drámairodalom, sőt az egész művészet teljességét, s végül azt, hogy teljes fényében állítsa elénk a jövő emberét, ez nem más, mint konfliktusnélküliségre, demobilizálásra buzdítás.

Nem igazi dráma az, amelyik nem indít éles, elszánt támadást valami ellen (ebben közös a dráma és a szatira), de a kiindulópont, ahonnan a támadás elindul, csakis a proletárdiktatúra, lévén szó szocialista, tehát a szocializmusért harcoló drámáról.

Nagy drámát nem lehet feltételesen és tapintatosan imi. A drámában csak az életről lehet szó vagy semmiről. A középút, a jelentéktelen téma, megalkuvás a konfliktusban - ez a dráma halála.

Ezért drámairodalmunk egyik alaphibájának tartom, hogy olyan témákat dolgoz fel, amelyeket nem kellene feldolgoznia vagy amelyeket más műfajok, a művészet más-más területei is feldolgozhattak volna, történeteket, melyeket nem- 22 -