Karvas, Peter: Drámaírás ma és holnap - Korszerű színház 76. (Budapest, 1964)

A dráma integrálása

Ahelyett, hogy feltártuk volna és a dráma eszközeivel dinamizáltuk volna az élet valódi mélységeit, teljes figyelmünket a jelenségek filatéliájának szenteltük. Ahelyett, hogy a konfliktus tűzkövéről lepattogó szikrák tűzijátékában láttuk volna a tényeket, a poetizálás termoszában meleg!tgettük.

Egyszerre az elhatalmasodó és a maga módján kíméletlen alkotásból érzelmi terménybetakaritás lett, a csupasz gondolati gyorssajtoló helyén az élet megható részleteit ismételgettük szakavatottan és mesterien. Érdekes, intim megvilágitásban mutattuk be a jelenségeket ahelyett, hogy a szemünk előtt forrtak és robbantak volna.

őszinte meggyőződésem, hogy - a drámát illetően - alapos fenntartással kell fogadni a művészet alapkövetelményeit, azt ugyanis, hogy korunkat teljes valójában és összefüggésében kell ábrázolni (akkor is, ha drámairásunkra mint egészre jellemző): az élet ábrázolásának komplexsége a színpadon éles ellentétben áll a teljességgel.

Néhány évvel ezelőtt láttam Genfben egy különös gépezetet: ha karóránkat beletesszük, pillanatok alatt megállapítja, hogy késik-e, vagy siet, hogy a szerkezetének melyik része romlott el stb. Igen finom kis gépezet: az óra két-három kettyentése elegendő a teljes vizsgálathoz. Az óra pulzusának egyetlen megérintésével képes megítélni egész acél egyéniségét, gépéletét.

Arra gondoltam akkor: ilyen módszerrel kellene a drámának is az életanyághoz közeledni. Ami a prózairásban a novella, a versben az epigramma, azzá kellene a drámának a színpadi műfajok sokaságában válnia. Ez az egyetlen érverés művészete; nem az élet kötetlen, széles és tárgyi ábrázolása és kiteregetése a feladata, hanem annak megoldása a legnagyobb mértékű figyelemösszpontositás, a leghirtelenebb mozdulat vagy a kizökkenés pillanatában, a konfliktus pillanatában.- 15 -