Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Nagyon szellemes - mondta elgondolkozva Vahtangov. - És utánunk egész Moszkva ezt énekli majd? De jó Is lenne!

A Turandot hercegnő keringője, csakúgy, mint az egész darab zenéje, rendkívül népszerűvé vált, s nem csupán a mi országunkban.

Körülbelül egy hónap volt még hátra a Turandot hercegné próbáira, mikor Vahtangov egy napon különösen emelkedett hangulatban érkezett a Stúdióba.- Ma megkeressük a legfontosabbat - jelentette be. - Az előadás elejét és végét.

Meglepődtünk: milyen sok minden hiányzott még a legfontosabb jelenetekből (véleményünk szerint), ml meg az előadás kezdetével és befejezésével foglalkozunk!

Ó, mennyire szerettük volna, ha Vahtangov szigora, amint manapság mondják, grafikai rendszerben vezeti a próbákat! De legalább is azt, ha terv szerint próbáltunk volna! És hogy féltünk attól, ami e rendezés lényege és sajátossága volt: feladni a rendezőnek (és természetesen nekünk, mint elképzelései végrehajtóinak) azt a kérdést, hogyan találjuk meg a mai próbában azt, ami a készülő előadás számára a legfontosabb s feszült figyelemmel, kitartóan törekedni e "legfontosabb" megtalálására! Az előző napon megtalált jelenetet,amelyet elképzelésünk szerint Vahtangovnak kellett volna végleges formában öntenie és kicsiszolnia, Jevgenyij Bogratyionovics átadta asszisztenseinek, ő maga pedig minden alkotói energiával uj, még megoldatlan jelenetek problémáiba merült. Minden más rendezőnél jobban látta az egész perspektíváját, megkereste az egész egyes láncszemeinek formáját, majd rendkívüli tehetséggel fűzte e láncszemeket az előadás arányos művészi láncára. Igen, szivesen próbálta sorrend nélkül a különböző jeleneteket, figyelmen kivül hagyva azt, hogy az előadásban hogyan követték egymást. De vajon létezik-e olyan rendezési szabály, amely megtiltaná azt, hogy a művész először a ké- 80 -