Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Rögtönzés,., mondotta elgondolkozva Vahtangov. - Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy pillanatra azzá válhatok, akivé csak akarok: koldussá, királlyá, varázslóvá, halásszá, sót akár hallá!

Vahtangov szeme hirtelen kerekre tágult, mozdulatlanná meredt, szája laposan szótnyult, karjai uszonyként eveztek, egy kis törzsfordulat - s hal úszott el előttünk kitátott szájjal és mi úgy éreztük, hogy még gondolkodik is (!) a maga ősi, sajátos, hal-módján.

Néhány pillanattal később pedig már arra emlékezett vissza Vahtangov, hogy Puskin Mozart és Salieri cimü tragédiájának próbáin milyen magas követelményeket támasztott Sztanyiszlavszkij a puskini sorokat előadó színészek hangjával és lélegzettechnikájával szemben. Vahtangov ugyanilyen igényekkel lépett fel azokkal szemben, «kik a Túrandótban szerepet kapnak. Ezután előadta az Elnök monológját a Lakoma pestis idején cimü műből, majd elmondotta, hogy rendezné Puskin e tragédiáját.- De mi kell ma nézőinknek? - tette fel váratlanul a kérdést Vahtangov. Az, amit maga körül lát? A polgárháborús dulás nyomainak eltüntetéséért vívott harc pátosza? Ezt még meg kell majd valakinek Írnia. De a néző jövőjét is szeretné látni. Erről álmodik. S erről sem Írtak még a drámairók.De vannak mesék - egy olyan korról szőtt álmok, amikor az emberek megtisztulnak a bűnöktől, amikor legyőzik a gonosz erőket. Álmodjunk hát erről a Turandot hercegnőben. Mutassuk be ebben a mesében az emberek viszontagságokkal tűzdelt harcát a jó győzelméért, a szép jövőért. Lássuk most a meséket! Kérek mesecimeket! Ki mire emlékszik?

És további óra ment el a mesére - a ragyogó jövőről szőtt álmokra!- És a hitelesség? - adott fel újabb kérdést Vahtangov. - Mindig és mindenben őszintének kell lenni ! Valamennyien látták nálunk az Áradást. A darab nem elsőrendű,- 7 -