Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
ás a legborzasztóbb és legelkeseritőbb az volt, bőgj tudtok, Ve ht ange? nem tréfál, hogy ez nem egy uj módszer a nehéz jelenet próbálására és & színészek érzéseinek felkeltésére. Tudtuk, hogy Jevgenyij Bogratyionovics még ma este megteszi, amit Ígért; betelefonál a Művész Színházba, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko lakásárat á Stúdió életében már kétszer fordult elő Ilyen eset!- És ami a legfájdalmasabb - emelkedett. fel helyéről Vahtangov —, hogy én hittem magában, ász ja... És még most is hiszek... De maga tündökölni akar, óvja magát, egyedül a hangjára, kitűnő adottságaira akar támaszkodni. Tegye ezt bármely színházban, nem akadályozom meg benne, sőt megígérem, hogy holnap elhelyezem az Első Stúdióban. Tudja, hogy már nem egyszer kérték: engedjem el magát... Ez is igaz volt! Heghökkentünk, elkeseredtünk, de tudtuk, hogy Vahtangov színigázát mondott. Láttuk, hogyan hajtotta le fejét Adelma, hogyan fordult el, hangtalan zokogás rázta vállát...- Csak sírjon, csak sirjón, talán úgy könnyebb lesz! - mondta könyörtelenül Vahtangov, élesen odaütötte székét a padlóhoz, a a kijárat felé Indult. Kern tudom miért - talán attól a zajtól, amit a fához csapódó fa okozott (a padló úgy csengett, mint a gitár rezonánsa ) -, de Qrocsko felugrott Kalaf pamlaga mellől és könnytől fátyolos hangon, kétségbeesetten a kifelé tartó Vahtangov után kiáltott.- Kern, nem, én fogom, akarom... He menjen el...- He nekem, ne nekem! - Neki mondja! - vetette oda hangosan, élesen, haragosan Vahtangov, botjával Salaira mutatva. Neki mondja el legfontosabb jelenetének legfontosabb mondatait! Gyorsan! Neki! - Vahtangov, még botjával is ütögette a rivaldát, amely mellett már ott állt. És a csoda megtörtént! 77
