Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)
A Turandot herecegnő próbái
a maga naiv egyszerűségében, Sajátos humora megfogta a nézőket, s rendkívül rokonszenvessé tette. A színészek és a rendezők gondosan kidolgozták Szkirina és Kalaf epizódját, és Vahtangov feltehetően elégedett volt, mart egyszer sem állította meg a jelenetet.Íja— udanszkaja valóhas agy jelent meg az alvó herceg fejénél, mint az őr kisértete (hiszen Gozzi szerint katonának volt öltözve). Kiderült, hogy már a pantomim alatt elrejtőzött a pamlag mögött és türelmesen végigvárta Brigella és Kalaf jelenetét, hogy azután észrevétlenül előbukkanhasson. Ez Igen jellemző volt a fiatal színésznő művészi egyéniségére: bármilyen "áldozatot" meghozott, hogy egy jottányival több életet leheljen a színpadi alakba1 Kalaf még el sem aludt Szkirina távozása után, amikor uj látomás jelent meg - Zelima, T'urandot kedvelt rabnője. Â mi 2elimánk (Hemizova) oly fiatal, oly naiv volt, hogy valamennyien őszintén hittük (később a nézők is): e fiatal teremtés számára hihetetlenül kinos, hogy egy szobában kell tartózkodnia egy alvó férfival. Méghozzá éjszaka... És... milyen meglepően csinos ez az alvó fiatalember! Volt mitől rettegnie! Zelima oly riadt volt, hogy szavait is egy lélegzetre, hadarva mondta el. Ez az epizód is könnyen lement. Hemizova elbűvölő, lirai aláfestéssel, őszinte zavarral játszotta el a társulat fiatal színésznőjének, a színdarab rábnőjének találkozását a vándor komédiások vezető színészével, a színdarab hercegével. Mert Zavadszkij nem mindennapiam jóképű volt! Az életben és a színpadon egyaránt! A moszkvai társulatokban azokban az években nehezen találhattunk még egy ilyen nemes megjelenésű "hőszerelmes"-t. Kalaf és Adelma, a tatár hercegnő találkozása következett. A jelenet valóban drámai, Vahtangov az előző próbákon előszeretettel nevezte tragikusnak. 75 -
