Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

mellettünk elhaladnak, adják tudtunkra mozdulatukkal vagy hangokkal egy gondolatukat, kérésüket, sót a paripák érzéseit is. S a jellemük (mint a valódi paripáknál is) különtözik egymástól! Gyorsan a színpadra! Még arra sinos idejük, hogy meggondolják,hogyan kerüljenek alkotói közérzetbe!

Megértettük, hogy Vahtangov tréfál. De bármily _ meglepő, ez a naiv gyakorlat valóban kitűnő, vidám hangulatba hozta társainkat, és a nap folyamán feladott legkülönbözőbb improvizációs feladatokat, amint mondják, röptében kapták el és pompásan hajtották végre.

Este visszatért családunkba a teremből eltávolitott hallgató is. És Vahtangov soha nem kérdezte meg, ki volt az.

A figurákkal tovább folytak a próbák még akkor is, amikor már az egész színdarabot a színpadon próbáltuk. De Vahtangov még hosszú ideig nem engedte, hogy közjátékaik rajzát, szövegét és cselekedeteit rögzitsék.

Azt gondolom, ez azért történt, mert ezek a cselekedetek valóban megismételhetetlenek voltak és mündig igazi alkotói közérzetet követeltek meg a színésztől.

Scsukin, Szimonov, Kudrjavcev, majd Gorjunov, Suhmin, Kolcov, Gyerzsavin tehetsége és mesterségbeli tudása a szinház művészetének azokból a forrásaiból táplálkozott és gazdagodott,amelyeket olyan pompás bőségben tárt fel előttünk Vahtangov.

A soron következő sok próba közül különösen érdekes volt az "éjszakai jelenet" - ahogy Vahtangov nevezte.- Az olasz komédiákban - mondotta nekünk - ez az előadás utolsóelőtti képe. A különböző szálak és cselszövések itt futnak össze drámai kulminációba. Minden sötét, mint- 67 -