Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- ízért jöttem, hogy kellemetlen hírt közöljek... Semmi sem sikerül nekünk. - Kétségbeesett fintort vágott és nagyokat szuszogott.

A terem hallgatott. Valóban unalmassá vált a dolog.

Vahtangov elővette noteszét, valamit olvasgatott benne.

A figurák újra és újra megjelentek, de semmi újat nem mutattak. A zenekiséret rég abbamaradt, néhányunk szeme lecsukódott az álmosságtól és nem volt könnyű vidám reagálásra késztetni önmagunkat.

Nem szerette az ilyen kényszeredett próbákat Vahtangov 3em.

Az idő pedig telt-múlt.

Vahtangov hirtelen felemelkedett helyéről.- Dolgozzanak, próbáljanak tovább - szólt oda a rendezőknek -, én megyek, és megnézem, hogy áll a munka a nagy színpadon.

És nyugodtan kiment. Én, mint a szcenikai részleg vezetője, szintén felemelkedtem, hogy kövessem.- Nem, nem, magára nincs szükség - állított meg Jevgenyij Bogratyionovics. - Maradjon a nézőtéren. Maga rendező és meg kell tanulnia, hogyan kell próbálni a színészekkel... akiknek semmi sem sikerüli - és Vahtangov kiment.

Szavai nem fokozták vidámságunkat. De a próbát folytatni kellett. Társaink egy darabig tovább variálták az előző helyzetgyakorlatokat, de nem bilincseltek le minket, nem kötötték le figyelmünket. Aggodalommal vártunk Vahtangov visszatérésére.

De most hirtelen Scsukin jelent meg, széles karimáju filckalapban, mögötte pedig Kudrjavcev. Fejét kendővel kötötte be,mint ahogyan az óvatos napozók teszik a strandon, arcán szakáll diszlett, amelyet gumi tartott. Scsukin kezében valami pirogféleség volt (mindenesetre, azokban a napokban ilyen pirogokat árultak), kis falatokat csipege53