Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

nyos mutatványt ad elő. Ha befejezte, lemegy a színpadról. Utána kijön a második,a harmadik, a negyedik - és egy perc után eltűnik a színpadról. Az időt ellenőrzőm az órámon. A negyedik után újra megjelenik az első, a második - és Így tovább, végeláthatatlan láncban!

Hogy sikerűk van-e, azt a nézőtér reagálásából tudják meg. Teremtsék meg velük a kapcsolatot; őszinteség, váratlan helyzetek, - ez az, amit színpadi tartózkodásuk perce alatt elvárunk maguktól.- És minek kell ehhez Carlo Truzzi? - kérdezősködött tovább Zavadszkij.- Carlo Truzzi itt van. Ennek igy kell lennie. Ez támasztja alá a színészek színpadi közérzetét és a miénket is, akik Ítélkezünk s elbíráljuk bemutatóikat, a lazziknt:'1'2* Carlo Truzzi ébreszti fel a színészek fantáziáját, s teremti meg a megfelelő atmoszférát!

A figurák búbánatosan indultak a kulisszák felé, de Vahtangov megállította őket.- Mi a baj? - harsant fel a hangja. - így szokás egy nagy művészi feladat megoldásához látni? Miért ilyen csüggedtek? Miért e tempó? Talán kényszermunkára küldöm magukat? Jöjjenek vissza! Hol van Kozlovszkij?1^* Játsszék el nekünk egy varázsmotivumot, amely szélvészként söpri el ezt az ostoba melankóliát!

A zenének minden formája - a szimfóniától az operán, a románcon, a népdalokon át a táncdalig - szerves része volt Vahtangov rendezői munkájának. Soha nem tekintette a zenét a darabhoz "ragasztott" illusztrációnak, s szívesen-----12------*Igy hívták a rövid kis rögtönzött jeleneteket az olasz komédiákban.

^‘Alekszandr Dmitrijevics Kozlovszkij a stúdió kitűnő zenei képességekkel megáldott szinésznövendéke, a Turandot hercegnő zenijének társszerzője,aki Vahtangov próbáin a zongorakisérő feladatát látta el.

48 -