Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

sa el Ősöket a néptől, a nézőtől.' Az előadás a kölcsönös megismerkedéssel kezdődik. Minden nyitva áll a néző előtt. Az egész színpad. Maguk mindennapi munkaköpenyben fogadják a nézőt az előcsarnok! lépcsőnél... Mindenkinek joga van ahhoz, hogy beszédbe elegyedjék magukkal, kérdezősködjék egészségükről... sőt szívügyeikről, ha előző nap látta magukat a moziban vagy az utcán egy bájos ismeretlennel! "A szinház uj színésznője? - kérdi a kiváncsi néző. - Talán magánál tanul a Stúdióban?" Ó, mennyire kiváncsi a néző a színész magánéletére! De azért nem szabad hibáztatnunk.Hiszen szereti magukat - tehát kiváncsi mindenre. Ezért o— lyan fontos, hogy ne csak a színpadon legyenek hősök, hanem az életben is makulátlan tisztaságú polgárai legyenek hazájuknak!

így hát a néző megérkezett a nézőtérre. Leültetik őt, körülveszik figyelmességük jeleivel, majd felmennek a színpadra. Lehet, hogy a színpad üres, de lehet, hogy már bediszletezték a mai előadáshoz. Talán csak három kosár áll rajta a jelmezekkel vagy a jelmezek jelzésére szolgáló holmikkal. És ott, helyben, hozzálátnak a maszkirozáshoz, s felöltöznek a néző előtt. Ha ezt művészien végzik, hatalmas megelégedést kelt foglalatoskodásuk. Hiszen a néző soha, soha nem látta még, hogy készíti maszkját a színész!- De jó dolog-e, ha feltárjuk a néző előtt művészetünk "titkait"? - kérdezte valaki.- Az ilyen "titkok" - nagyon jó szolgálatot tesznek. Különösen a jelzésekkel dolgozó, képzeletszerü színdaraboknál. Nem mondom azt, hogy minden este, minden előadásnál tegyék meg ezt. De miféle titok van abban, hogy hogyan mázolja be ábrázatát festékkel? A titok másban rejlik. Alekszandr Pavlovics Lenszkij szavaiban! "Nem az arcot kell maszkírozni, hanem a lelket". E "titok" előadásunk kulcsa. Váljék ez az átlényegülési folyamat (mindegy, hogy- 27 -