Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

- Iwa, ez secs lesz jó - szakította félbe hirtelen önmagát -, a díszletek testtelenek lesznek, s a színész durvának, esetlennek hat majd köztük. Az efajta díszlet csak még jobban kiemelné a fiatal színészek fogyatékosságait I Nem lehet súlytalan, áttetsző díszleteket alkalmazni, s köztük ott mozog a színész suta, távolról sem mesebeli lénye. ó, mennyit kell még gyakorolniok a mi növendékeinknek, hogy könnyedén, ritmikusan, kecsesen játazhassák el Gozzi meséjét. Keressünk valami mást. Ezenkívül talán nem is lenne jó, ha nyitott színpadot «UrninmtmÁTiir. SÍ ég—e a szereplők érzelmi töltése, őszintesége ahhoz, hogy magukkal ragadják a nézőt nyílt színpadon?

Aprócska színpadokon kell tanítanunk a színészi mesterséget - nagyon rosszul van ez Így. Az élménynek ugyanúgy megvan a maga terjedelme, mint a hangnak, a mozgásnak.

Be ml lenne, ha a színpadon egy központi játékteret képeznénk kl? A néző látná, hogyan jönnek ide a kulisszák mögül a jelenésükre váró színészek. Egyikük elkésett: csak néhány pillanattal, s most liheg, izgul. Be most be kell lépnie a színpadra a darab cselekménye szerint... Belép a térségre - és mintha elfujták volna izgalmát, aggodalmát a késés miatt ( tudja,hogy nem ússza meg az Igazgatói fejmosást!). De kiszaladt a színpadra és mindez eltűnt. Egy másodperc alatt más emberré vált - a színdarab hősévé! Átlényegült az alakba. Játszik, majd lejön a térségről és újra hatalmába kerítik a késésével kapcsolatos gondolatok.

Jó volna egy olyan színházat felépíteni, amelyen a színészi öltözők az emeleten lennének.Két kijáratuk lenne: az egyik egy balkonra, amely körülöleli a színpadot, a másik pedig a rendes belső folyosóra. A színész felöltözik, maszkírozza magát és egyenesen a balkonon keresztül, a néző szeme láttára indul el játszani, megy le a színpadra.- De ez elvonná a néző figyelmét arról, ami a színpadon történik - vetette ellen Nyivinszkij.- 13 -