Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

Befejezés

BEFEJEZÉS

Ha gondolatban felidézem Vahtangov próbáit, még egyszer átgondolom színházi hagyatékát, arra a korántsem eredeti következtetésre jutok, hogy alkotói munkásságát a legelmélyült ebben kell tanulmányoznunk s széles körben ismertetnünk a színház fiatal művészei között,

E könyvemben nem tűztem magam elé azt a feladatot, hogy a maga teljességében felidézzem Vahtangov művészi tevékenységét s elméleti általánosításokat vonjak le rendezői munkájának sajátosságairól. Ez a színházi esztéták, szlnháztörténészek dolga, akjk munkáikban kétségkívül mélyen és sokrétűen tárják fel e kiváló ujitó szellemű rendező széleskörű tevékenységét, bemutatják szerepét és jelentőségét a szovjet színház fejlődésében, elemzik azokat a tévutakat, amelyekre a forradalmi korszakkal összecsendülő, uj művészet keresése közben tévedt.

Én csupán Vahtangov munkásságának egyik gyakorlati oldalát kívántam felidézni, csupán arról kivántem beszélni, aminek közvetlen tanúja voltam. De még e némileg korlátok közé szorított téma keretein belül is feltétlenül szót kell ejteni e tehetséges szovjet rendező elevenen élő hagyományairól és a róla elnevezett színházról.

Az utóbbi évek során sokan hiányolták színházaink műsorából a merész előadásokat, s ilyenkor gyakran felmerült Vahtangov neve.

Igen, Vahtangov előadásai, amelyek már bemutatásuk napjaiban is sok vitát váltottak ki, mindig sajátosak és hallatlan kifejezőerejüek voltak. Sokan azt mondták, hogy ez Jevgenyij Bogratyionovics gazdag rendezői képzelőerejé- 128 -