Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

Felcsendült Turandot simogató, tiszta hangja - Manszurovának sajátos, különösen lágy árnyalatú hangja volt} Zelima egyhangúan mormolta mondókáját, Adelma éles szavakkal követelte a foglyokkal való leszámolást.

Felüvöltöttek a hóhérok, Barah egyhelyben futott,porba hullott Timur feje, kihunyt a fény és felvillant (valóban felvillant!) az arany, ugráló foltokkal hintve világosságot a börtönjelenetre.

A látvány valóban hatásos volt!

A tizenöt másodperc úgy repült el, mint egyetlen pillanat, a hóhérok kimerültén hanyatlottak le a lépcsőkre, verítéküket törölgették és rázogatták kezükből a fáradtságot. Tolcsanov a kötélen függött. Timur-Zahava leült s az égbolt felé emelve fejét kenyérhéjat rágcsált.És fejük felett felcsendült a lányok hangja...- Újra, élőiről!- Újra!

És ismét szenvedélyesen zeng Adelma mély tragikus erővel előadott monológja. Újra megérkezik Altoum és megparancsolja, hogy vessenek véget a kínvallatásnak...- Nos, elnyerte-e végre a jelenet a formáját, rajzát? - fordult hozzánk Vahtangov. - Vagy pedig újra azt mondja majd valaki, hogy nem a tartalommal logikusan összefüggő, rendkivül kifejező szinpadi formát értük el, hanem csak valamiféle elvont groteszket?! Milyen gyakran használják nálunk ezt a szót, anélkül, hogy tisztában lennének valódi értelmével !...

Vahtangov nagy figyelmet szentelt a kinai államtanács bölcseit alakitó szereplőknek is. Velük is szerepük "magvát" kereste.

Újra ragyogó rendezői órát kaptunk - példaképét annak, hogyan dolgozik a rendező a szinésszel a megformálandó alakon.- 116 -