Gorcsakov, Nyikoláj: Vahtangov rendez. II. - Korszerű színház 75. (Budapest, 1964)

A Turandot herecegnő próbái

már maga a szinész gondolta ki, de a mozdulat logikus, helyénvaló volt). Turandot és Zelima vitája és fenyegetései a balkonról és utána újból a helybenfutás a vászonruhába és vivósisakba bujt szörnyek ördögi zűrzavara között!Mindezt kihangsúlyozta a filozófus Timur, aki nyugodtan nyújtotta fejét a hóhérok elé. Megtaláltuk a jelenet koncepcióját, kikerekedett formája, rajza.

De Vahtangov szemmel láthatóan nem tartotta még késznek a jelenetet s úgy vélte, hogy még nem feleltünk meg minden kérdésre.- Most pedig beszéljünk a balkon "lakóiról" - jelentette ki. - Kedves leánykák, miért kiabálnak oly elkeseredetten kastélyukban? - kérdezte kedélyesen Manszurovától, Remizovától és Orocskótól.- Valóban kiabálunk? - lepődött meg Manszurova. - Én egyszerűen meg akarom ijeszteni Barahot Timurral és szigorú akarok lenni szolgáimhoz, a hóhérokhoz.- ügy gondolom, hogy ha a szeretett nő mézédes, éneklő hangon kezd beszélni - aminek azt kell jeleznie, hogy e lény maga a szelidség és szivbéli jóság -, ez a legszörnyűbb minden értelmes férfi számára. A hóhérokat pedig nem ijesztegetni kell, hanem kissé tartani kell tőlük! -vetette ellen Vahtangov.- Én pedig hogy mentsem meg a mostohaapámat? Valószinüleg ez a feladat késztetett kiabálásra. Allitsa meg a hóhérokat! Mentse meg Hasszánt! - Hiszen Hasszán néven ismerem Barahot, nem?... - kérdezte Remizova.- És hogyan kérlelnek egy akaratos, szeszélyes nőt, aki azonnal dühbe gurul, lia valaki szembe mer szállni vele? Egyfolytában ugyanazt duruzsoljuk a fülébe. Végül megunja és enged. Állapodjunk meg tehát: a kínvallatás szüneteiben, amikor a hóhérok pihennek, Turandot egy bülbülmadár hangján beszéli rá Timurt és Barahot, hogy árulják el az ismeretlen herceg nevét. Zelima ugyanilyen gyöngéd hangon azt duruzsolja, hogy senkit sem szabad kinozni. Adelma- 114 -